Arról, hogy mi van most

Hiszen ha folyton csak a hetekkel ezelőtti élménydús hétvégi programokat pótolgatom, lemaradunk arról, ami most történik. És ez milyen fontos tanulsága az életnek...! :)

Szóval most az van, hogy. Hogy holnap október. És nem sírok, nem sírok!!! De ez már az utolsó hónap kezdete. Elég sokat rinyáltam már ezen ahhoz, hogy most abbahagyjam és élvezzem inkább, ami van. :) Egyelőre ezt furcsán teszem, a hét közben levegőért kapkodva, azaz itthon pihegve próbálom kipihenni a hétvégéket.

Fülelek, tökéletesítgetem a holland tudásom. Jutottam egy-két elhatározásra, például hogy otthon keresek egy holland tanárt, mert ez a világ legviccesebb nyelve. Egyébként már jobban tetszik, mint a német, ez valamikor egy hónap után fordult át.

Barátkozgatok is, persze csak módjával, amennyire lehet itt. Például van egy lány, akivel időnként elkávézgatok, néha ebédelünk együtt... Na ő pénteken elmegy Oroszországba. :) A múlt héten Agnieszka egyébként kifejtette róla, hogy micsoda dolog, hogy őt is biztos apuci nyomta be ide, mert mi az, hogy itt megjelenik és leszervez magának egy utat Oroszországba, meg biztos nem sétált volna úgy be Roland irodájába, ha apuci nem telefonált volna oda előtte. Lehet, hogy igaza van, de direkt megnéztem a PeopleFinderben (a mi kis belső rendszerünk, amiben az összes dolgozó benne van), és nincs még egy ilyen vezetéknevű ember a bankban... És végül bár a munkát megkapta volna Oroszországban, a HR nem intézte el a vízumát, úgyhogy nem megy, vagyis nem a bankon belül. Szóval Eveliennek csak azért nagy a szája, mert holland és kész. :) Rájöttem, hogy Agnieszkának azzal van baja, ha valaki nagyon magabiztos, nagyon tudja magát érvényesíteni. És mint tudjuk, azt nem szeretjük másokban, ami...

Egyébként munkaügyben az a helyzet, hogy időnként most már unom, amit csinálok. Asszem, jól csinálom. :) Ennélfogva nincs benne több kihívás, hogy valamit még meg kelljen tanulni. Úgyhogy elkezdtem átmászkálni a PAM-okhoz (anyavállalati kapcsolattartók), egyikük nagyon rendi, felajánlotta, hogy ha lesz valami érdekes megbeszélése (akár ügyféllel), akkor szól. Most külön kértem, hogy vigyen, ha tud, mert tényleg unatkozom! Mármint van dolgom, csak kéne valami változatosság. Na persze azért nem olyan rossz a helyzet. Mindenesetre kíváncsi vagyok, mi lesz ebből.

Aztán mi van még. Ja, klíma és egyéb. Kata az imént mondta, hogy elkeserítő híreket hallott, miszerint itt 15-16 fok van és 30%-os lesz az eső valószínűsége. Ezen egészen elcsodálkoztam. Ez nem elkeserítő, hanem egész jó. Mármint, hogy mondjuk nem 60%. Persze még mindig nagyon keveset esett eddig, de mégis. A legmagasabb nappali hőmérséklet beállt 18 fokra egy jó pár hete, és az utóbbi időben (leszámítva a múlt hétvégét) egyre kevesebbszer bújik elő a nap. Kezdve azzal, hogy reggel például hét előtt nem. Pontosabban hétkor még tök sötét van. Pedig nekem fél hétkor kellene kelnem, csak sose sikerül. :) Este nyolckor pedig megintcsak tök sötét van. Még szerencse, hogy október végéig vagyok csak itt.

Na persze. :) Felmerült egyébként, hogy tovább maradjak, mert elszúrták, és nem szóltak Borisznak, aki utánam jön (Oroszországból, meglepő módon), hogy nekünk együtt kellene töltenünk pár napot, hogy átadjam neki a melót, ahogy Stéphanie átadta nekem. Márpedig Borisznak vízum kell (ugye, milyen fura?), és ezért nem tud korábban jönni. Kézenfekvőnek tűnt, hogy akkor én maradjak tovább, és bevallom, nem is bántam volna, lett volna még egy teljes hétvégém. De kiderült, hogy otthon olyan szintű a megszakadás, hogy nem tudnak tovább nélkülözni, mint ami feltétlen szükséges, úgyhogy repülök haza 31-én. És viszek nekik jó sok stroopwaffelt, amiért elengedtek egyáltalán. :)

Na, aztán vettem például spirituális magazint is magamnak, mert olyan szép volt. Hollandul beszélőt, természetesen. :) Egész jól értem. Egyébként most az a tervem, hogy belevetem magam az amszterdami spirituális életbe. Pénteken Dirk asszisztenséről kiderült, hogy nem is akármilyen dolgokkal foglalkozik, és ajánlott jó sok helyet meg előadást. Gondoltam, hogy vannak itt is ilyen emberek, valószínűleg sokkal többen, mint otthon, csak hát ugye bújkálnak. :) Nem lesz benne az útikönyvben. :) Úgyhogy szombaton Nórival (aki itt lesz, jupijéééé! Katával együtt, jupijéééé!) elmegyünk majd egy előadásra. A hely természetesen itt van tőlem kb. öt utcányira, a Vondelpark egyik csücskében. Kár, hogy ezt a lakást olyan sokba kerül bérelni, úgy tűnik, hogy Amszterdam legjobb helyén lakom. :)

Ja, és persze reggelente a villamoson képzem magam egy Eckhart Tolle-könyv olvasása által, aminek a hatására az utóbbi pár hétben kifejezetten kiegyensúlyozott, mások problémáira nyitott, elfogadó személyiség lettem. :) Vagy egyre kevésbé személyiség. :) Ez nem annyira Amszterdam, viszont nagyon meghatározó most. És persze biztosan hozzájárul a boldogságomhoz. De azért az utcán összenevető emberek, a biciklisták és a csatornák, meg a csatornák felett esténként kivilágított háromlyukú hidak is sokat segítenek. :)