Térkép

Csináltam ilyet:


Szerintem tök jópofa. :)

Még egy ok a Marqt rehabilitálására

Mégpedig az, hogy nem tudok ellenállni, ha a környezetvédelmet összekötik a designnal... Meg persze azzal, hogy valami finom.

Leégtem

Hát igen, Amszterdamban. Hollandia nem az a hely, ahova az ember naptejet hoz... :) Mondjuk nekem már Angliában is sikerült egyszer leégnem. Legközelebb már nagyobb kihívás elé állítom magam és mondjuk Finnországban próbálok majd meg leégni. :)

Judittal mászkáltunk a városban, tök jó volt! Végül is fél tizenkettőtől itt volt este nyolcig. Ez idő alatt körbejártuk a várost kb. ezerszer. :) A terv piacozás volt. Megkávéztunk a Leidsepleinen, aztán lesétáltunk az Amstelig, és elmentünk a Waterloopleinra, ahol állandó jellegű bolhapiac van. Vettem bringalakatot, mert az kellett, egyébként pedig vissza kell menjek egy csomó pénzzel őrült pólókat, szokatlan táskákat, szecessziós reklámképeket és biciklis kellékeket venni. Egyébként 12 euró volt a lakat, amivel embert lehet ölni, ha valakit fejbevágsz vele. Otthon 12 ezer forint. :) Remélem, azért passzol a kulcs bele! :) Romana, a cseh lány 40 euróért vette a sajátját, de ő a bringát sem úszta meg 100 euró alatt. :)

A Waterlooplein után áttértünk a Staalstraatra, amit mindenkinek ajánlok, aki szereti az érdekes antikváriumokat. Találtunk egy boltot, ahol régi film- és zenei plakátok, képeslapok, hasonló témájú könyvek angol, német és holland nyelven, valamint egy csomó dvd kapható, csupa olyan filmmel, amiket nem ismerek, de hallottam róla, hogy jó. Ha például tudnék valamit James Deanről, vagy olyan igazán szeretném a Beatlest, akkor biztos vettem volna itt plakátot. De szerintem visszamegyek és találok még valamit magamnak, amit aztán lövésem sincs, hogy hozok haza. :) Igazából ez Sanyinak való hely, ha nem olvassa a blogomat, mondjátok meg neki, hogy ha legközelebb Amszterdamban jár, menjen el ide. :) Valószínűleg Cine-Qua-Non a neve így utólag rákeresve a neten. A honlapja nem működik, de hátha egyszer megjavul. Amúgy mindenki másnak is ajánlom, szerintem tök jópofa. :)

Na, aztán voltunk a Nieuwmarkton is (amit kétheti hollandiai tartkózkodás után még nem tudok kimondani) kajapiacon, aztán betévedtünk a piros lámpás negyedbe, ahol egy pasas "live sex"-et kínált nekünk, úgyhogy gyorsan kimenekültünk. :) A Jordaanban lejártuk a lábunkat, hogy a kritériumainknak megfelelő éttermet találjunk: legyen kiülős, legyen meleg kaja, és legyen hely, de ne legyen tök üres. Végül aztán alább adtunk a kritériumainkból, és beültünk (tehát nem ki) egy helyre szendvicset enni. :) De legalább késsel-villával. :) Utána az egyik csatornaparton kávézgattunk, ahol egy vicces jelenet játszódott le: a parton lábát lógázó pár férfi tagja sikeresen beejtette a papucsát a csatornába. Az első arra járó hajót vad integetéssel sikerült rávenniük, hogy álljanak meg és halásszák ki a papucsot nekik. Az első elég könnyen ment, a második viszont legalább ötödik nekifutásra sikerült csak, ugyanis a hajón levő tíz év körüli lánykáknak valahogy sosem sikerült eldobni a partig a papucsot. Apuci pedig angyali türelemmel tolatott vissza ötödszörre is a hajóval, hogy a lányok újra próbálkozhassanak. Ezért mondom, hogy az emberek itt kedvesek és jó fejek. Én persze jó japán turista módjára lefotóztam a jelenetet. :)



Ja, egyébként a leégés azért történhetett meg, mert már megint 27 fok volt kb., ami olyan 30-nak érződött. Szerintem Amszterdam lakosságának 70%-át az alábbi helyek egyikén lehetett megtalálni: 1. utca, 2. park, 3. kiülős kávéház, 4. hajó. A csatornákon egymást érték a hajók, kicsi csónakok, amin épp csak négyen férnek el, családi csónakok nagy párnákkal, amin az emberek kidőltek napozni, 10-12 fős hajócskák pezsgővel, meg persze a nagy városnéző hajók, de hát azok folyamatosan járnak.



Nem volt gondunk egyébként azzal, hogy végigbeszéljük ezt a nyolc órát. :) Ez két lánynak sosem lehet gond. :) Az otthoni kollégák készüljenek fel, hogy Judit mindent tud mindenkiről, és most már én is tudok valamit arról, hogy miért nehéz Belgiumban hitelezni és hogy egyáltalán milyen egy idegen országban élni. Hazafele beugrottunk a Marqtba, amit ugye rehabilitáltam, és vettünk fejenként egy piknikplédet, mert annyira jópofa. Mostantól én is kényelmesen ki tudok feküdni a parkba! :) Aztán csak a kondi (na meg az irigylésre méltó házak) miatt körbejártuk még a parkot.

Jut eszembe, reggel Belgium kapott még egy rossz pontot. Ugyan a belga dugulást sikerült tegnap az extradurva vegyszeremmel felszámolnom, amiért a pokol tüzén fogok égni, ma viszont megint mosni próbáltam, és ez elég nagy kihívást jelentett. A mosógép adagolóján ugyanis nincs felirat, leírás pedig nincs hozzá. Stéphanie szerint tök magától értetődő használni. Az adagoló három fakkból áll, amik közül a középsőben gyanús állagú folyadék lötyögött, viszont nem tudtam kiszedni az adagolót. (Bálint javaslata az volt, hogy szívjam ki szívószállal...) A másik két fakkot próbáltam így felhasználni, ami ugye két lehetőséget jelent, mármint a mosószer és az öblítő hollétét illetőleg. A ma reggeli mosás után megállapítottam, hogy egyik általam alkalmazott kombináció sem a helyes kód volt, ezért felhúztam magam, és kerestem a leírást az interneten. Amúgy nincs fent, de egy hasonló mosógépé igen, és végül sikerült megtudnom, hogy a varázslatos sorrend a következő: a jobb szélsőbe a mosószer, a bal szélsőbe a folttisztító és a középsőbe az öblítő való. Érti ezt valaki??? Azt is kiderítettem, hogy hogy kell kiszedni az adagolót, és végre kimostam. A kimosás ideje alatt kapta Stéphanie (és ezáltal Belgium) a rossz pontot, mert valahogy a besűrűsödött öblítőt (ami egyébként szerintem nem is öblítő, hanem por alakú mosópor-maradvány volt) kimosni sem olyan guszti.

Mindegy, a nap sikeres volt, sikerült újramosnom a ruháimat a helyes mosás-öblítő sorrenddel, a mosdóm lefolyik, vettem biciklilakatot, kialudtam magam és még futni is voltam. Szerintem nem is kell ennél több. :)

Kicsit rehabilitáltam őket

Először is, most fejeztem be a vacsimat, ami körtéből és maasdamer sajtból állt. Még ha nem is bio, azért legalább helyi. A sajt legalábbis biztos...

Nem, egyébként azért rehabilitáltam őket egyrészt, mert megláttam a Marqtban kapott szatyron, hogy újrahasznosított. Nem vagyok jó abban, hogy hogy lehet egy műanyag szatyor újrahasznosított, de hiszek nekik. :)

A másik indok a mai ebédem volt. Négy lánnyal voltam, akik közül kettőt tréningről ismerek, egy pedig Stéphanie gyakornoktársa volt. A negyedik meg csak úgy jött, mert ők mind egy helyen dolgoznak. Igazából lehet, hogy túl könnyen adtam magam, már ami a megbocsátást illeti a hollandok felé, mert itt senki sem volt igazi holland, viszont a kazah és a török lány ide járt egyetemre és itt ment férjhez, a marokkói meg itt nőtt fel, szóval őket valamelyest holland kultúrájúnak lehet tekinteni. Egyedül az örmény lány (aki egyébként Libanonban nőtt fel, mielőtt Franciaországba, majd Belgiumba költözött) az, aki alig él itt régebben, mint én. Na, de olyan értelmes dolgokat mondtak, hogy egészen elcsodálkoztam. Például, hogy miért van az, hogy az anyagi dolgokkal foglalkozunk a világban, amikor ami valójában megmarad, azok az élmények. És hogy hallottak valakiről (na igen, azért túlzásokba nem kell esni), aki egy hónapig nem vásárolt semmit, csak az alapvető cikkeket, amire szüksége volt, és hogy milyen felemelő érzés állítólag. Meg hogy a válság azért van, mert túlságosan kapzsik voltunk, és figyelmeztetnie kell arra, hogy vegyünk vissza a fogyasztásból és arra koncentráljunk, ami fontos. El voltam ámulva, nem vártam ilyen meglátásokat holland(iai) bankároktól.

Egyebek mellett azt is megtudtam, hogy azért valami borravalót szokás adni, de épp csak a visszajárót, ha elégedettek vagyunk. Csak arra nem kaptam választ, mi történik, ha kerek a számla.

Egyébként nagyon szociális hetem van: szerdán Marival és a barátjával találkoztam, ma ez az ebéd, holnap a volt főnököm, Judit jön át Belgiumból, vasárnap pedig megint Bálinttal találkozom, merthogy megyek Utrechtbe a bringááááméééééért! (Hm, vagy ezt már említettem...?) Közben meg skype-oltam is egy csomót. Szóval akinek nem válaszolok a levelére, az ezért van, bocsi, mert jelenleg ennyi szociális kapcsolat is sok. :) Mármint nem sok, mert akkor nem csinálnám, de elég. :) Ja, közérdekű infó, hogy rájöttem, hogy át lehet állítani azt, hogy ne csak regisztrált felhasználó kommentelhessen. Vagy ez nem is annyira közérdek? :)

A belgákat egyébként még nem rehabilitáltam. Majd ha sikerül Stéphanie utolsó nyomait is eltüntetnem a lakásból, akkor talán. De mindig előbukkan valami, mint például hamu a szekrényben levő kistányérokon, vagy megszáradt paradicsomszósz a fiókban levő késen... Most vettem extradurva lefolyótisztítót, mert a mosdó elég siralmas állapotban van... Ennyit a környezetvédelemről.

Na, aztán mi van még. Ja, nem tudom mi van, de el vagyok bent úszva. Jobb, mint ha unatkoznék, de azért mégis meglepő. Meg nemszeretem érzés. Úgy jöttem ide, hogy itt nem fogom magamat stresszelni. Szerdán mégis sikerült annyira, hogy megfájdult a hasam. (Hüpp-hüpp!) De legalább tudom, hogy semmi köze ahhoz, hogy mit eszem. :) Szóval hétfőn véget vetek ennek és a végére járok mindennek. Vagy kedden... Kedden úgysincs más program. Egyébként Agnieszka végül is tök rendes, minél több olyan dolgot igyekszik nekem mutatni, amitől tényleg izgi ez az ittlét. Most például van egy tök érdekes tranzakció, és megdumáltam az egyik fejessel (Ernsttel), hogy hétfőn leülünk és átbeszéljük, hogy egy kicsit megértsem, hogy működik egy áthidaló finanszírozás (bridge loan, csak nem akarok idegen szavakat használni, már így is részben angolul gondolkozom), tőzsdei bevezetés vagy kötvénykibocsátás. Csütörtökön meg egy prezentáción voltam, amit a Global Head of Clients tartott. Ami azt jelenti, hogy a teljes Csoporton belül neki már csak két főnöke van. Más oldalról nézve: a főnököm főnökének a főnökének (azaz Dirknek) a főnöke. Ma reggel egyébként szembejött a folyosón.

Ezek azért furcsa élmények, ha belegondolok. Hogy itt a régiós irodában is tényleg olyanokkal vannak a megbeszélések, akik az otthoniaknak főnökei, akik valahogy olyan nagy nevek. És akkor is, ha nem olyanok a feladataim, hogy kifejezetten sokat hozzá kellene adnom a dolgokhoz, valahogy mégis más három hónapig egy irodában ülni velük, látni Mihaela irodájában a gyerekrajzokat, meg megtudni, hogy Claudia Dél-Amerikában nőtt fel... Meg persze meghallgatni, hogy miről mit gondolnak, például a csütörtöki prezentáció után. Az otthoniaknak mondom egyébként (ja, az egész blogot az otthoniaknak írom. Akkor a kollégáknak mondom egyébként), hogy Marinus onnan, ahol én ülök, a világ legaranyosabb, legbarátságosabb emberének látszik.

Szóval, a lényeg az, hogy jól érzem magam még mindig. Csak ezt az elúszást kellene leépíteni, remélem, hogy sikerül. Egyelőre ez a kinntartózkodás tényleg jónak tűnik arra, hogy nyugodtan végiggondolhassam, hogy mi az, amit szeretek, és mi az, amit nem. Valahogy ilyen kísérleti közegbe kerültem, ahol próbálgathatom, hogy mi van, ha egy-egy tényezőt módosítok. Például ha idegeskedem, megfájdul a hasam. Vagy: ha túl sok programom van, feszült leszek. Meg ilyenek. :)

Hm

Kaptam egy borítékot ma a Banktól, és nem értettem, mi lehet benne. Most felbontottam, de azt hiszem, nem a megfelelő napot választotta az érkezésre...

Napi papíros kivonat!!! Az áll benne, hogy érkezett 150 euró a számlámra. Ááááá! Hát ilyet otthon már a legnagyobb ügyfeleknek is csak pénzért küldünk! Mekkora papírpazarlás! Bele se merek gondolni, hogy miután ez az ország legnagyobb bankja, hány magánszemély ügyfélnek hány ilyen levelet küldhetnek ki naponta... De biztosan le lehet mondani valahol. Meg most jut eszembe, a terhelésekről nem kaptam... Vagy azok majd holnap jönnek...?

Egy jó pont a Marqtnak egyébként, hogy isteni a kenyere és a humusza. Vagy ez két jó pont...?

Nem csalódtam a hollandokban

...mert igazából már megtettem korábban. Nagyjából 2008-ban, amikor először voltam Hollandiában, az IJmuiden nevű tengerparti kis helységben, ahonnan gyönyörű kilátás nyílt a rengeteg füstölő gyárkéményre. Persze ott voltak a tengeren a szélerőművek is, de ezt a törést akkor sem hozta helyre bennem semmi, hogy a hollandok, akikről az gondoltam, hogy annyit adnak a környezetvédelemre, igazából hatalmas iparral rendelkeznek és az füsttel, szennyezéssel és mindenféle csúnya dologgal jár.

És amióta itt vagyok, ez az érzés erősödött bennem. Merthogy az jópofa, hogy itt az utcában három biobolt van, amiből az egyik egyébként egy lánc (Natuurwinkel), ami megint jópofa, hogy ilyen megél itt. Illetve a legdurvább bevásárlónegyed közepén találtam egy Fair Trade boltot. Na meg itt van a Body Shop és a Lush is ezernyi bolttal, mert van rá kereslet. Ma elmentem a Marqtba, az óriás bioboltba itt az utcában. Egy hete erre várok, és miután tegnap megérkezett a pénzem és azóta nagy vagányan mindenhol a chipkártyámmal/bankkártyámmal vásárlok, végre elmehettem ide is, ahol készpénzzel nem lehet fizetni, mert nem hatékony. Legalábbis ezt vettem ki a honlapján levő holland szövegből. Persze lökött voltam és otthonhagytam a bevásárlószatyraimat, viszont így feltehettem a kulcsfontosságú tesztkérdést a pénztárnál: kaphatnék egy szatyrot? És kaptam! Ingyen! Értitek...? Egy bioboltban. És minden műanyagba van csomagolva...

Igazából itt mindent háromszor becsomagolnak műanyagba. Ha nem tömbsajtot veszel, akkor a sajt két műnyag lap között van, egy műanyag tálcán, hogy könnyebb legyen kivenni. De a kenyér is mind be van csomagolva, egytálételkék, kicsi gyümölcslevek, minden minden műanyag. És, bár az utcán szelektív szemétgyűjtés van, a műanyagnak nincs külön kukája, az megy egybe a maradékkal. Csak az üveget meg a papírt lehet külön kidobni. Mondjuk az jópofa, hogy bent a Bankban az ebédlőben szelektíven kell kidobni a szemetet, és ott van külön a műanyagnak is.

Visszatérve a bioboltra, árulnak jégkockát is. Ami a számomra megint nem túl környezetbarát: mi értelme van vizet lefagyasztani és a fagyasztót működtetni, mikor bárki meg tudja csinálni otthon, ahol úgyis megy a fagyasztó egyébként? Ja, azt már nem is mondom, hogy a számítógépet sem kapcsolják ki, csak kijelentkeznek este, és megy egész éjjel... Az én gépem elég rosszul is bírja, hogy minden este kikapcsolom, másnap három-négyszer kell megnyomni, mire reagál. Itt tér vissza egyébként a vágott virág témaköre is. Mert jó az, hogy szép a virág, de azért mégis, nem szebb cserépben...? Csak én nem tudok itt cserepes virágot venni, ugyanolyan gyilok lenne itt hagyni. Vagy nem? Vegyek cserepes virágot?

Hogy teljes legyen a kép, azért leírom, hogy a teljes heti bevásárlásomat el tudtam intézni: tej, kenyér, gyümölcslé, joghurt, keksz, tea, mindenféle kenyérre kenhető trutyik, sajtok, zöldség és gyümölcs. Kb. 10 euróval lehetett drágább egy sima bevásárlásnál. És azért vettem jópofa dolgokat, mint gombaleves üvegben, tésztasaláta vagy licsitea (!!!). A borok nem biók, azt megnéztem. :)

Szóval mondom, nem haragszom én rájuk, vagy ilyesmi. Csak olyan jó lett volna azt hinni, hogy itt már másként mennek a dolgok.

Bocsánat, most jut eszembe, hogy a Natuurwinkelben fizetni kellett a szatyorért, és akkor is csak papírszatyrot adtak. Azt hiszem, ezt fogom preferálni. :)

Fényképmánia

A nagy bánatom, hogy nem lehet akárhol, akármikor fényképezni, mert vannak olyan privát szférák, amikbe az ember nem fényképez bele. Mint például a másik ember arca. :) Pedig engem annyira elbűvöl, hogy itt azért hasonlóak az emberek valahol, és létezik egy olyan, hogy "tipikus holland". Ezt azért Magyarországon nem lehet elmondani. De nem tudom lefényképezni a villamoson a tipikus holland fejeket, mert csúnyán néznének rám. :) Aki kíváncsi, annak azt javaslom, hogy keressen rá a google képkeresőjében, hogy Geert, Geijs, esetleg Ruurd, és előbb-utóbb kapni fog egy általános képet a tipikus holland arcról. :)

A másik, amit például le szerettem volna fényképezni, de nem illik, az az óriási biobolt, ami itt van az utcában. Egyelőre csak látogatóban voltam, merthogy készpénzzel nem lehet fizetni, én pedig még mindig várom az átutalásomat az itteni bankszámlámra. Ezért csak nézelődtem. Na de ekkora bioboltot még nem láttam. Mondjuk a Paskál parki Spart szerintem lepipálja méretben. :) Rengeteg zöldség, gyümölcs, nagyobb sajtválaszték, mint az Albert Heijnben, egy csomó készétel (de bio!), sütik, müzlik, borok, tejtermékek, tisztítószerek, és minden, ami szem-szájnak ingere. A fényképezési problémát egyébként itt sikerült áthidalnom, mert két videót is találtam róla: az egyik rövidebb és velősebb, viszont a másiknak jó a zenéje és egy kis képet ad a hangulatról meg a terekről. Kinek-kinek ízlése szerint. Ja, és azokra gondolva, akiknek nem jön be az irodában a youtube:



Na de azt, hogy pénteken éjfél körül a Centraal Stationnál láttam egy pasast rózsaszín lakk kabátkában, tízcentis sarkú cipőben, valami parókaszerűségben és lehetséges, hogy semmi másban kutyát sétáltatni, azt hogy adom vissza...? Vagy a különböző biciklistafajtákat? Mert ahhoz már hozzászoktam, hogy ezek képesek magassarkúban, (mini)szoknyában, öltönyben, esernyővel, telefonálva, smst írva, kézenfogva biciklizni, és hogy egymást folyamatosan a csomagtartón cipelik. Na de az már nekem is újdonság volt, amikor egymásba karoló bicikliző párt láttam, illetve olyan mozgássérültet biciklizni, aki, tudjátok, olyan furcsán jár. Néztem, hogy miért biciklizik olyan furcsán. Egyébként valószínűleg könnyebb, mint járni.

Ja, igen. Megkaptam a visszajelzést Bálinttól, hogy az utrechti (pontosabban zeisti) jövendőbeli biciklim 28-as, tehát nekem teremtették!!! :) Már nagyon várom, hogy megismerkedjek vele. És kézifékes, és három sebességes (ami ide nagyon kell), és szép régi fajta holland, és át lesz nézve, meg lesz szerelve, és 40 euró. Lelkes vagyok. :)) Vasárnap megyek érte. :)

Videó

Most felbuzdulva azon, hogy ide lehet videót beszúrni, feltöltök egy másikat is, amit még korábban csináltam szintén a Vondelparkban. Kis hangulat-átadónak, hátha sikerül. :)

A mai séta eseményei

Ma itt volt Bálint, vele találkoztam délután, sétáltunk a városban (a változatosság kedvéért). Meg akartam nézni a Westerparkban a Homomonumentet, pontosabban egy fotókiállítást. Igazából eddig azt hittem, hogy a fotókiállítás maga a Monument, de most, hogy megnéztem a honlapját, megtudtam, hogy nem így van, hanem van egy Monument, és ott volt egy fotókiállítás, amiről végül lemaradtam, mert mire kiértünk a parkba, úgy elfáradtam, hogy inkább leültünk a fűbe. Meg mert nem volt kiírva, hogy merre kell menni, és a Vondelparkban szerzett rossz tapasztalataim után nem volt kedvem ebben a parkban bolyongani órákig. :) Na neee... Most látom, hogy ez nem is a Westerparkban van, valahol rosszul írták ki! A Westermarkton van, és eljöttünk mellette! :))



Viszont egyrészt láttuk a parkban a zöld papagájokat egész közelről, meg is örökítettem őket, így most már senki sem hiheti, hogy a parkban belélegzett tudatmódosító szerek hatására találtam ki őket. :) Ma egyébként este még kimentem olvasni a Vondelparkba, és sikerült egy olyan fa alá letelepednem, ami szemmel láthatólag a papagájtársadalom központi esti gyülekezőhelye volt, és olyan hangosan csipogtak, hogy nem lehetett tőlük nyugodtan olvasni. Fel is vettem videóra, és most látom, hogy azt ide be is lehet szúrni. Nahát, akkor élek a lehetőséggel.



Illetve még délután visszafele sétálva egyszer csak azt láttuk, hogy felnyitották az egyik hidat (itt egyébként kb. mindegyik nyitható), átsurrant alatta egy kis hajó, aztán már csukták is vissza, épphogy le tudtam kapni, mielőtt diszkrét dörrenéssel visszazárult volna, hogy átmenjen rajta a villamos. Ezen annyira elámultunk, hogy utána el is tévesztettem, hogy merre kell menni. :) Ezen kívül pedig lefényképeztem a Centraal Stationnál levő biciklitárolót, amibe több, mint ezer bringa fér be. Először péntek este láttam hazafelé. Sétáltam be a villamoshoz, és egyszerre csak beértem Bringaországba... Elég durva élmény volt, azt hiszem, ennyi bringát még Pekingben sem láttam együtt. :)