Előzetes

Szóval az történt, hogy hazaértem nagyon fáradtan, és arra jutottam, hogy mosogatás, takarítás és hasonlók helyett mennyivel jobb lenne, ha leülnék a számítógép elé és ott egy kis időt töltenék, amíg regenerálódok. :) Úgyhogy úgy döntöttem (úgy látszik, én folyton csak döntök valahogy), leírom az előtörténetet.

De csak röviden. :) (Aha.)

Tehát tavaly októberben egy tréningen a tréner kezdett el rádumálni, hogy nekem igenis külföldön kellene dolgoznom. Nem fűződött hozzá semmi érdeke, ezért elkönyveltem sorsszerűnek a dolgot. :) Meg közben más dolgok is történtek, amik miatt elkezdtem ezt mérlegelni. November végén volt az éves értékelésem, ahol szegény főnökömre a frászt hoztam ezzel az ötletemmel (szerintem hirtelen azt hitte, hogy fel akarok mondani...). Aztán a szerencse, ami engem nagyon szeret, úgy hozta, hogy májusban kedvenc főnökünk, Dirk (róla még szerintem fogok írni) küldött egy e-mailt valóban kedvenc főnökünk Tibornak, hogy egy juniorabb ember Clients területről kimenne-e három hónapra Amszterdamba augusztustól. Én kis mérlegelés után juniornak tituláltam magam és jelentkeztem. :)

Hetekig mély halgatás következett, majd május legvégén (vagy június legelején?) bejelentkezett Agnieszka (szintén szereplő lesz még azt hiszem), aki közvetlenül Dirkkel dolgozik, hogy igazából Stéphanie, aki eddig csinálta a melót, talált munkát és menne, nem akarok-e júliustól menni. Én ezen eléggé bestresszeltem (hű, ha Apu látná ezt a szót, kitérne a hitéből!) és végül rövid úton megállapítottuk, hogy nem megyek hamarabb. Cserébe csütörtökön szóltak, hogy akkor hétfőn menjek már ki négy napra, mert nem tudják, mikor engedik el Stéphaniet, és vegyem át tőle a munkát, biztos, ami biztos.

Ez mondjuk baromi jó volt. :) Annak ellenére, hogy rájöttem, hogy nagyon nem szeretem a hirtelen dolgokat az életemben, igazából nagyon örültem, mert előre megnézhettem a helyet, az embereket, nyugiban elmagyaráztak mindent, és bár elsőre kicsit fapados megoldásnak tűnt, hogy lakjak Stéphanienál, abban a lakásban, ahol majd én is fogok, igazából ez is tök jól sült el, mert most már odatalálok, körbenéztem, és fel tudtam készülni egy csomó dologra.

Aztán hazajöttem és azóta kapkodok és stresszelek, hogy minél több munkát el tudjak végezni, mert rólam tudni kell, hogy rettenetesen meg tudok csúszni és elmaradni egy csomó mindennel, a kollégáim meg így is nagyon le lesznek terhelve, míg nem leszek itt, és nem akarom ezeket is rájuk hagyni. Agnieszka eléggé nyíltan megmondta ugyan, hogy amíg kint vagyok, ne dolgozzak haza, és valahol igaza is van, mert ki kell használni azt az időt, amíg ott vagyok, hogy minél több ottani dolgot megismerjek, de olyan nehéz ezt, amikor tudom, hogy itthon meg megszakadnak.

Meg kell tanulnom elengedni magam, különben ennek nem lesz sok értelme. Van pár alapszabály, amik szerint élnem kellene, és ebben a három hónapban ezt (is) fogom gyakorolni. Az egyik ilyen, hogy találjam ki, hogy mi az, amit igazán szeretnék és tegyem azt. Merni kell élvezni ezt a három hónapot! :)

Na ennyit a lelkizésről.

A praktikus dolgok: másodikán megyek, a szülinapomon. A huszonötödiken. :) Rájöttem, nyáron születni azért rossz, mert sosincs az embernek rendes szülinapi bulija, viszont azért jó, mert lehet ilyen mókás dolgokkal ünnepelni, mint hogy kiköltözöm három hónapra Amszterdamba. :) Mondjuk ez lehetett volna télen is. Na mindegy, jól hangzik és kész. Majd lehet, hogy leírom a tusát a kulcs körül, a lényeg, hogy 12.20-kor találkozom Gerarddal a Lelylaan állomáson (aminek nem tudom kiejteni a nevét), és ő átadja a kulcsokat. Gerardról azt kell tudni, hogy ő Roland, a Nagy Ember egyik asszisztense a három közül (illetve azt hiszem, a másik kettőt Business Managementnek hívják). A nevét nem ám úgy kell kiejteni, hogy Gerárd, esetleg Dzserald, hanem a holland nyelv szépségének köszönhetően valami olyasmiként, hogy Hhkhhhkhhérárd. Ő szinte az egyetlen ember az irodában, akivel nem találkoztam júniusban, úgyhogy még jó, hogy vele kell felismernünk egymást. Mondtam neki, hogy nagyon magas vagyok és vörös hajú, de aztán rájöttem, hogy ez, ami bejön Magyarországon fő ismertetőjegyként, az Hollandiában nem feltétlen kirívó. :)

Tanulok ám hollandul is picit, és tökre élvezem! Ahogy Lesly, a belga kollégám mondta, van három "Bibliám": a Lonely Planet Amszterdam, Hollandia és holland nyelv zsebkönyv kiadásai (bibííí, Leslynek csak egy volt, a Budapest Lonely Planet). A zsebkönyvről azt kell tudni, hogy angol nyelven íródott, és praktikus módon minden szó mellé írtak kiejtést fonetikusan - angol fonetikával. Szóval vicces időnként eltalálni. Illetve azt is érdemes tudni, hogy másfél oldal van benne a szexben használatos kifejezésekről, ezt a kollégáim nagyon hamar megtalálták és egy péntek délután, amikor nagyon lassan vánszorgott az idő öt óráig (igen, mert egy holland bankban ötig tart a munkaidő pénteken is! - heh, legalábbis Magyarországon...), hatalmas nevetések közepette felfedeztük ezt a másfél oldalt. Néhány gyöngyszem: "This is my first time" (Het is mijn eerste keer), "Don't worry, I'll do it myself" (Geen problem, ik doe het zelf wel), és a kedvenc: "Is that why you are single?" (Is dat waroom je vrijgezel bent?)

Azt hiszem, eltértem a szorosan értelmezhető lényegtől. :))) És mintha a "röviden" kategóriájába sem férnék már bele... Ööööö... Azt hiszem, ideje lesz abbahagyni. :) Szerintem még úgyis írok, nem bírom már ezt a feszültséget. :)

Úgy döntöttem

Úgy döntöttem, végül fogok írni. Régen írtam blogot, azóta kinőtt bennem valamiféle gátlás azzal kapcsolatban, hogy az életemet kipakoljam az internetre. Illetve felmerül a kérdés: érdekel ez valakit egyáltalán?

De úgy döntöttem, hogy kell, hogy legyen egy olyan közös tartalom, ami minden ismerősömet érdekli valamennyire. Ha meg nem, hát nekem lesz egy szép album az Amszterdamban töltött három hónapomról. :)

Már nagyon várom!!! Ugyanakkor pedig furcsa is. Ma volt először, hogy valakinek azt mondtam, hogy akkor majd novemberben találkozunk. Na jó, nem is igaz, egy kollégámnak már mondtam ezt pár hete. De akkor is, ez most tűnt először olyan igazán komolynak. Meg ránéztem a naptáramra, és láttam benne a következő két hetemet, ahol két napra van beírva, hogy Nóri... Azután nem találkozunk hetekig, netán hónapokig...!

Na mindegy, nem kell itt rinyálni, akkora szerencsém van, hogy ennek örülni kell és kész. :) És persze örülök is. :) Az internet, e-mail, skype, mikrofon, webkamera, fényképezőgép, mobiltelefon, na meg persze a repülőgép pedig majd gondoskodnak arról, hogy kapcsolatot tartsak azokkal, akik fontosak.

Nem akarok itt sokat lelkizni majd, de ezt most még leírom: abban reménykedem, hogy ez a három hónap segít megtalálni, hogy mi a fontos az életemben. Mi az, ami hiányzik, mi az, amire több időt szeretnék. Milyen, amikor van szabadidőm... Ki az, aki hiányzik.