Heineken

Megvagyunk. :)))

Állatvilág

Juj, tudjátok, mit láttam ma...? Nyuszit! :)

Ezt érdemli, aki szemerkélő esőben, meg szürkületben is elindul futni. Itt laknak ezek is parkban. :) Láttam két felnőtt nyuszit, meg legalább négy kisebbet. De nem olyan ló nagyok, mint otthon a tenyésznyuszik, hanem olyan igazi aranyosak.

Majd nemsokára kiderül, hogy őzek is laknak itt, csak egyszer éjszaka kell átmenjek a parkon. :))

Egyébként azt is le akartam írni, hogy Gerard kötött egy rózsaszín pulóvert az egyik kolléga kislányának. Hát nem cuki...?

Ja, éééés. Azt nem kérdeztem meg Gerardtól, hogy mi készteti őket arra, hogy hollandul szóljanak hozzám, de ő is hollandul szólított meg ma. Ééééés: megértettem!! Azt mondta, hogy "Je eet niet vlees, eh?" (Ez az "eh" nagyon holland szokás, megfigyelhető akkor is, amikor angolul beszélnek.) Várom a megfejtéseket. :) Azt is megtanultam ezután, hogy "Ik eet geen vlees."

Most egyébként elúszás lesz a munkában, mert eddig Törökországban nem csináltak éves felülvizsgálatokat (ha jól értem, nem volt ki az elemzőcsapatuk négy kereke), de most beindultak... A holnapi greenlightra kilenc ügylet jött be. És nem ám kis bigyók, ilyen két-három milliárd eurós forgalmú csoportok, meg ilyenek. Törökország-szakértő leszek. :) Meg fáradt. :)

Jót tesz ez a futás, mindjárt elalszom... :)

Apróságok

Mostanában több meleg párt is láttam kézen fogva az utcán. :)

Azt hittem, hogy a biciklire már csak a felsorolt dolgok kombinációit fogom látni (mint magassarkúban válltáskával telefonálva - azért ez sem kis feladat szerintem), de tudnak mindig újat mutatni. Tegnap egy bringa, amit a srác tekert, a lány pedig mögötte állt a hátsó kerék tengelyén. :) Ma pedig egy pasi, aki valami számomra ismeretlen szerszámgépet vitt a kormányon, ami úgy nézett ki, mint egy nagy kenyérvágó gép. Azért nem szívesen esnék vele orra...

Azt szeretném kideríteni, hogy miért van az, hogy ha elkezdek valakihez beszélni angolul, akkor hollandul válaszol. Eddig minden magyar az ellenkezőjéről számolt be: ha hollandul szól valakihez, angolul válaszolnak, mert nem értik. Rendben, hogy úgy nézek ki, mint egy holland, de akkor is...

Ja, a helyiek öltözködéséről: a ma reggeli trend kabát volt papuccsal, vagy kabát és szoknya harisnya nélkül. Én ezt nem értem!! Nekem jó volt a kabát hosszúnadrággal, és egy melegebb cipőről álmodoztam (amit még nem vettem meg).

És a világoskék ingek uralmáról: tegnap körbenéztem a teremben, és az egész terem világoskék árnyalatú volt. A hollandok között variálódott néha feketével, fehérrel és szürkével, nagy ritkán bézzsel. És persze az oktondi külföldiek ezt időnként megtörték egy-egy rózsaszín inggel, mert nem tudták, hogy itt nem ez a módi, meg volt egy holland srác is zöld pólóban. De azért a világoskék ingek uralma tagadhatatlan. :)

Ja, és a pasik ki- illetve bemennek az ember előtt az ajtón. Csak a magyar srácnak jutott eszébe megállni és előreengedni, de szerintem neki is csak az utolsó pillanatban. :) Valószínűleg ez itt nem szokás.

Tréning-Uitmarkt-tréning

A hétvégén tréningen voltam. Nemrég értem haza, és már csak aludni tervezek, mert nagyon elfáradtam, így elég friss az élmény, de azért megpróbálok kicsit írni róla, mert nagyon érdekes volt. Úgy mentem oda, hogy nekem ehhez nincs kedvem, nem ismerek senkit, és biztosan már megint csupa üzleti dologgal fogják teletömni a fejemet, amire most nagyon nem vagyok ráhangolódva. És épp az ellenkező benyomással jöttem el. :)

Azt hiszem, kezdem a trénerrel. Alan Parkernek hívják, ausztrál, és eléggé világhírű, mint kiderült. Az EU szerveinek meg az OECD-nek szokott időnként besegíteni egy-egy tárgyalás hatékony előrevitelében. Kilenc gyerek egyike, és harmincéves koráig nem tudott olvasni, mert gondjai voltak a szemével, ezért először sportoló lett, aztán úgy döntött, hogy rajta ez nem fog kifogni, és elvégzett két egyetemet hallás után. Aztán gondolom megműtötték (ezt nem mondta, de most lát rendesen). Azt mondja, hogy annyira érdekli az ember, hogy szeretné megtudni, hogy működik a viselkedése, ezért beleásta magát mindenféle tudományokba. Most már tanít, meg módszereket dolgozott ki, meg ilyenek.

Az az érdekes, hogy minden, amit tanított, egy ponton sem ellenkezik az én világról alkotott képemmel. Leszámítva azt, hogy a megismerés egyetlen módjának a tudományt (fizikailag bizonyítható tényeket) tart. De ezt elnézzük neki. :) Nagyon érdekes dolgokat tanított arról, hogy hogyan forduljunk a másik ember felé, és ha átviszem, amiket mondott, a spirituális szintre, ott is van értelme. :) Nem megyek bele, mert ez a blog nem erről szól. De érdekes volt nagyon.

Aztán az emberek. Minden feladatot mással kellett csinálni, úgyhogy megismertem egy csomó embert. Érdekes volt látni, hogy a rengeteg compliance-es ember között mennyi rugalmas, érdekes, érdeklődő, kreatív ember van. Elnézést a compliance-esektől, persze az otthoni egy szem Orsink is ilyen, de akkor is, az ember nem ezt várná. Azoknak, akik nem tudják, mi a compliance: nagyjából az az osztály, aki azért felel, hogy a bank és minden dolgozója betartsa a rá vonatkozó külső szabályokat. De biztos van pontosabb megfogalmazás.

Ja, egyébként úgy kerültem ide, hogy Agnieszka részt vett egy complience-es projektben, amikor a helyi irodákba eljött és tréninget adott az embereknek. Ennek a folytatása most ez, meg valahol egy jutalom is gondolom. Agnieszka úgy döntött, nem szánja rá a hétvégéjét, és felajánlotta nekem, mondván, hogy nem ér rá, de én elmehetnék, milyen jó lehetőség. Én meg persze lelkesedtem, mert mit tehetnék...? Meg amúgy tényleg lelkes voltam, csak aztán rájöttem, hogy elmegy egy egész hétvége vele, és hogy Agnieszka kb. lepattintotta nekem. És milyen rosszul járt! :)

Tehát, az emberek közül csak kettőt fogok kiemelni. Az első egész rövid történet, egy nagyon kedves holland pasi, aki hollandul szólított meg, majd ezerszer bocsánatot kért, és megerősített, hogy totálisan hollandnak nézek ki, és még a keresztnevem is olyan (az Agnes itt elég tipikus név állítólag). Mondtam neki, hogy néha én is azt hiszem, hogy az vagyok, csak a nyelvet nem beszélem. :))

A másik előtt megkérem Katát, hogy ezt csak akkor olvassa el, ha megígéri, hogy kifejezetten hamar túl fogja tenni magát a szívfájdalmon. És minden, különösen erős nemzeti érzésekkel rendelkező egyéb egyént is erre kérek. :) Tehát a másik egy srác, aki leült mellém, bemutatkozott, hogy ő Daniel, majd mikor megkérdezte, honnan jöttem és mondtam, hogy magyar vagyok, rávágta, hogy "szia, hogy vagy, teeee... micsinálsz, compliance?" El voltam ájulva, hogy honnan tud ennyit magyarul, aztán mutatja a névtábláját, hogy "édesapám magyar". Ebédnél kiderült, hogy igazából az anyukája is, kolozsváriak, de ő már Bukarestben született és kezdett iskolába járni. Csak a nagyszülei beszéltek hozzá magyarul, a szülei nem. Meg persze az osztálytársai és mások sem. Aztán hétéves korában átköltöztek ide, aztán meghaltak a nagyszülei, és már nem volt kivel gyakorolnia a magyart... A szüleivel románul beszél. Azt mondja, a román sokkal könnyebb nyelv, és valószínűleg igaza van. Egyébként hollandnak vallja magát. Tavaly decemberben volt nálunk egy hetet, és mindenkivel angolul beszélt, csak a végére kezdett előjönni neki a magyar. Azt mondja, csak most kezdte el nagyon bánni, hogy nem beszéli. Megbeszéltük, hogy néha majd ebédelünk együtt, és ha szeretné, akkor beszélhetünk magyarul, így tud kivel gyakorolni. Egyébként tök szimpatikus is volt.

Annyira érdekes ez, hogy nem tudom őket hibáztatni ezért. Így alakította az élet. Én nem lennék képes más nyelven beszélni a gyerekemhez, mint magyarul, és eddig minden "vegyespárosban" azt láttam, hogy az apja és az anyja nyelvét is beszéli a gyerek. De azt mondta, Bukarestben azért nem erőltették a magyar szót... Ő meg Hollandiában nőtt fel, ezt a kultúrát kapta, ezt érzi magáénak. Csak nagyon érdekes, meg igen, valahol szomorú is, hogy vannak emberek, akiknek fel lehet tenni a kérdést, hogy "és akkor Te milyen nemzetiségűnek érzed magad?". De nem hiszem, hogy ez rossz neki, igazából van egy szép kerek élete Hollandiában, legalább négy nyelven beszél, amik között ott a magyar, a világ egyik legnehezebb nyelve (még ha nem is megy folyékonyan), sok helyen, több kultúrában megérteti magát. Én inkább érdekesnek fogom fel, mint szomorúnak.

Vele kapcsolatban még egy felismerés, hogy valószínűleg tévedtem, és létezik tipikus magyar arc is. Csak nagyon hozzá vagyok szokva szerintem, meg nagyképű voltam, hogy mi aztán mind baromi egyediek vagyunk. De ahogy elnéztem ezt a srácot, lehet rajta látni, hogy magyar. Ha az ember tudja róla, persze. Nem tudom elmagyarázni, hogy mi az. Valószínűleg mi csak valami barátságos-ismerőst veszünk észre a másik arcán. Meg talán annyit, hogy a mi arcunk kerekebb. Persze ez nem törvényszerű, de a hollandoknál sem az, hogy mindenkinek nagy szája és krumpliorra van. Azért láttam most egy-két tipikus arcot. :) És persze az ötvenöt résztvevő közül nagyjából talán olyan harmincöten lehettek hollandok (hollandiai székhelyűek), ebből úgy heten voltak nálam magasabbak. Otthon ez az arány nagyjából egy a tizenöt-húszhoz, vagy ilyesmi. Persze most a lányokat is számoltam.

Ja igen, és az Uitmarkt. Az Uitmarkt a szezonnyitó rendezvény, ami ezen a hétvégén volt, és pénteken nem jutottam ki a vihar miatt. Tegnap este kimentem, ráadásul bringával. Nagyon jó volt! Mármint a bringázás. Az Uitmarkt (uit=out, és nagyjából úgy is ejtik, vagy talán öut, még nem sikerült szabályt felállítanom rá :)) több, mint harminc helyszínen van a belvárosban, amik közül, mint kiderült, egész kevés volt szabadtéri, már ami a koncerteket illeti. Bezsúfolódni nem volt kedvem sehova, ezért ezekre füleltem. Voltam egy folk-rock koncerten, ami nem tetszett, aztán pedig egy világzene-jazz keveréken, az egész jó volt. Itt fel is vettem videóra, hátha átjön a hangulat.



A szabadtéri koncerteken itt az a veszélyes, hogy az emberek egyike-másika jointot szív közben, és az ember meg beszívja a levegővel, úgyhogy kicsit be is voltam tojva, hogy el fogok szédülni a biciklin. De szerencsére hamar kitisztult a fejem. :) Most először bringáztam a belvárosban, és tök jó volt, tényleg előre lehet jutni még ilyen tömegben is, ami tegnap volt. A bringásnak tényleg elsőbbsége van, és ezt mindenki megadja. :) Voltam olyan részeken, ahol legutoljára tavaly októberben jártam, és voltam ott is, ahol eddig még soha. Tök jó hangulata van. Nemsokára lejár a kéthetes fogadalmam a munkába járásról, hétvégén pedig jönnek Nikiék, akik remélhetőleg kaphatóak lesznek nagyobb mennyiségű bringázásra. :) Addig is lefotóztam a bringámat a gyönyörű új nyergével az egyik kedvenc helyemen, a Stopera (városháza - stadhuis - és opera) előtt, az Amstel partján.


Ja igen, és felfedeztem, hogy öntudatlanul is olyan kabátot választottam még otthon, aminek a lehető legjobb szabása van biciklizéshez: a legalsó gombja köldök fölött van, és így nem gyűrődik-feszül-szakad, míg tekerek. Ja igen, mert én most már kabátban járok azért. Főleg, hogy ezek a hollandok kifagyasztanak mindig a tréningeken (ők mindig pár fokkal kevesebben érzik jól magukat), szóval a nap hátralevő részében meg kell próbálnom felmelegítenem magam. :)

Eső

Az az amszterdami időjárás kedves szokása (eddig), hogy a hatalmas, villámokkal és szakadó esővel körített vihar mindig akkor érkezik, amikor én már otthon vagyok. :) Általában éjszaka. És olyan hihetetlenül esik, aminek egyrészt nagyon jó hangulata van, másrészt nem tudtam volna elképzelni Hollandiáról, de állítólag ez itt normális. Úgyhogy megpróbáltam megörökíteni. :) Érdemes megfigyelni, hogy biciklisták azért ilyenkor is vannak. :)