Csak hogy átjöjjön a hangulat.
Ja, egyébként azt álmodtam, hogy hollandul beszélek. Nem értettem, hogy mit beszéltem, de én voltam. :) És ma a nemzeti parkban valaki megkérdezte, hogy ez az út visz-e a Zeeweghez, és megértettem! És okosan tudtam rá válaszolni, hogy "Jaa." :) Viszont nem ugrott be, hogy a "dank u wel"-re azt kell mondani, hogy "alstublieft". Na majd legközelebb.
2009. szeptember 19., szombat
2009. szeptember 18., péntek
Életjel
Igen, itt vagyok, túléltem Adri és Évi invázióját! :) De még hogy! :) Igazából időrendben előbb még a Nikiékkel töltött hétvégét kellene leírnom, utána a múlt hétvégét, és végül mát, de persze erre képtelen vagyok. Kezdem a mával, mert hihetetlen jó volt, és nagyon friss az élmény.
Szóval az úgy indult, hogy e hétvégén nem csinálok semmit, mert rám fér egy kis pihenés. Mivel mára 25 fokot mondtak, gondoltam, jó lesz valahová elmenni biciklizni. Tegnap ketten is mondták, hogy menjek Haarlembe, mert az milyen jó hely, de az odabiciklizést elvetettük, mert amellett, hogy állítólag nem szép az oda vivő út, időnként a muszlim tizenéves srácok megtámadják az egyedül bringázó nőket. Viszont valaki felvetette, hogy menjek a dűnékre bringázni Haarlem mellett, az milyen jó lesz. És milyen jó lett!
Sikerült egyébként délben kelnem. Már majdnem kettő óra volt, mire elindultam az állomásra bringával. Haarlem egyébként negyed óra vonattal és oda-vissza 6,90 a jegy, úgyhogy ezzel nem volt gond. Gyorsan ott voltam és hamar megtaláltam a nemzeti parkot, amit egyébként Zuid-Kennemeerlandnak hívnak, amit sosem fogok megtanulni. Hihetetlen jó hely egyébként, hatalmas a csönd, a fák illatoznak, emberekkel csak elvétve lehet találkozni, mindenütt bogyók meg olyan itteni fű, olyan tengerparti, dűnére való.
A dűnékből csak azt érzékeltem, hogy időnként megerőltető emelkedőkkel találtam szemben magam, ami enyhe kihívást jelentett, tekintve, hogy eddig nem használtam a váltót a bringán és nem most akartam először kipróbálni. Szóval vagány fix gearben mentem. :) Az egyik kanyar után előtűntek valami bivalyszerű állatkák, akik békésen legelésztek tőlem (és az úttól) nagyjából három méterre. Miután megörökítettem őket és magamat különböző szögekből, elkerekeztem mellettük, ami nem nagyon hatotta meg őket.
Teljesen el voltam egyébként merülve a tájban és a nyugalomban, de a java még csak most jött. Zúgás. Gondoltam magamban, micsoda forgalmas út lehet ezek mögött a dűnék mögött. Aztán jött egy kis étterem, gondoltam, megállok feltölteni a vízkészleteimet. Kicsit váratlanul ért, hogy az étterem mögött hirtelen ott volt a tenger. A Tenger. Teljesen el voltam bűvölve.
Na persze tudni kell, hogy a hollandok huszonöt fokban kicsődülnek a tengerpartra. Mivel már négy óra volt, a legtöbben már felfelé jöttek a partról, a süppedős homokban magukkal vonszolva a bringautánfutókat, amikbe a töröközőtől kezdve a kétéves kisgyerekig mindent belepakoltak. Én pedig le a cipőt, le a partra, be a vízbe, és fényképeztem, mint az őrült. Annyira élveztem! Egyébként nem is volt annyira hideg a víz, mint gondoltam, a homok pedig kifejezetten meleg volt.
Kicsit üldögéltem is a parton, de nem sokat, mert a lökött útikönyvem azt írta, hogy a nemzeti park csak ötig van nyitva, és féltem, hogy bezárják a bringámat. Hát ebben az egyben ne higgyetek a Lonely Planetnek. Elindultam a part mentén, de sajnos a dűnék mögött, így nem láthattam a tengert, hogy majd a Bloemendal aan Zee nevű kis helyen, ahová az útikönyv szerint azok jönnek, akik el akarják kerülni a Zaandvort nyüzsgését, kiülök a partra és olvasok, vagy csak elmélkedek. Hát sajnos B. a. Z.-ben tuctuc zene üvöltött, úgyhogy gyorsan visszamenekültem a parkba, bár már öt elmúlt. Gondoltam, megnézem még a Vogelmeer nevű tavat. És milyen jól tettem!
Vogelmeer az ugye madártavat jelent. És ez az volt. Tele kormoránokkal! (Vagy legalábbis nagy fekete vízimadarakkal. :)) A bölényszerű barátaim is visszaköszöntek, de addigra sajnos már lemerült a fényképezőgépem. Ezentúl a gépet minden este töltőre teszem! Annyira nyugodt volt. Több száz kormorán pihengetett a fákon, a vízben, a parton, és nagyon vicces hangon folyamatosan kommunikáltak egymással. Elüldögéltem volna ott nagyon sokáig, de féltem, hogy rámsötétedik, úgyhogy elindultam vissza.
Hazafelé még beugrottam megnézni Haarlem főterét: Grote Markt, ami tényleg bazi nagy. Van egy templomuk is, ami szintén hatalmas. Valahogy nem várnád ezt egy holland kisvárostól. Állítólag a benne levő orgona a világon a legnagyobb, és Mozart is játszott rajta. Én beértem csak a templom körbetekerésével, így is sikerült annyira eltájolnom magam, hogy eltévedjek, és csak egy kisebb kóválygás után találjam meg az állomást. Szerencsére Haarlem nem épp olyan, mint az amerikai, amit róla neveztek el. :) Ez itt a gazdagok otthona állítólag, és tény, hogy a házak jóval nagyobbak voltak, mint bárhol, ahol eddig itt jártam.
Vonat, rövid kerekezés már Amszterdamban, ami a leghangulatosabb dolog, amit sötétedéskor tehet az ember. Az utcák már nincsenek tele, a hidak pedig fel vannak díszítve égősorokkal. Majd ezt is lefényképezem egyszer, ha nem merül le a gépem. De javaslom mindenkinek, hogy inkább próbálja ki egyszer. :)
Ebbe a nemzeti parkba pedig még egyszer visszajövök a kinntartózkodásom alatt. Lehet, hogy az utolsó hétvégén. Úgyis mindig télen akartam tengerpartra menni - október vége itt már olyan hangulat lesz szerintem. Az biztos, hogy nem lesznek már pancsolók. :)
Szóval az úgy indult, hogy e hétvégén nem csinálok semmit, mert rám fér egy kis pihenés. Mivel mára 25 fokot mondtak, gondoltam, jó lesz valahová elmenni biciklizni. Tegnap ketten is mondták, hogy menjek Haarlembe, mert az milyen jó hely, de az odabiciklizést elvetettük, mert amellett, hogy állítólag nem szép az oda vivő út, időnként a muszlim tizenéves srácok megtámadják az egyedül bringázó nőket. Viszont valaki felvetette, hogy menjek a dűnékre bringázni Haarlem mellett, az milyen jó lesz. És milyen jó lett!
Sikerült egyébként délben kelnem. Már majdnem kettő óra volt, mire elindultam az állomásra bringával. Haarlem egyébként negyed óra vonattal és oda-vissza 6,90 a jegy, úgyhogy ezzel nem volt gond. Gyorsan ott voltam és hamar megtaláltam a nemzeti parkot, amit egyébként Zuid-Kennemeerlandnak hívnak, amit sosem fogok megtanulni. Hihetetlen jó hely egyébként, hatalmas a csönd, a fák illatoznak, emberekkel csak elvétve lehet találkozni, mindenütt bogyók meg olyan itteni fű, olyan tengerparti, dűnére való.
A dűnékből csak azt érzékeltem, hogy időnként megerőltető emelkedőkkel találtam szemben magam, ami enyhe kihívást jelentett, tekintve, hogy eddig nem használtam a váltót a bringán és nem most akartam először kipróbálni. Szóval vagány fix gearben mentem. :) Az egyik kanyar után előtűntek valami bivalyszerű állatkák, akik békésen legelésztek tőlem (és az úttól) nagyjából három méterre. Miután megörökítettem őket és magamat különböző szögekből, elkerekeztem mellettük, ami nem nagyon hatotta meg őket.
Teljesen el voltam egyébként merülve a tájban és a nyugalomban, de a java még csak most jött. Zúgás. Gondoltam magamban, micsoda forgalmas út lehet ezek mögött a dűnék mögött. Aztán jött egy kis étterem, gondoltam, megállok feltölteni a vízkészleteimet. Kicsit váratlanul ért, hogy az étterem mögött hirtelen ott volt a tenger. A Tenger. Teljesen el voltam bűvölve.
Na persze tudni kell, hogy a hollandok huszonöt fokban kicsődülnek a tengerpartra. Mivel már négy óra volt, a legtöbben már felfelé jöttek a partról, a süppedős homokban magukkal vonszolva a bringautánfutókat, amikbe a töröközőtől kezdve a kétéves kisgyerekig mindent belepakoltak. Én pedig le a cipőt, le a partra, be a vízbe, és fényképeztem, mint az őrült. Annyira élveztem! Egyébként nem is volt annyira hideg a víz, mint gondoltam, a homok pedig kifejezetten meleg volt.
Kicsit üldögéltem is a parton, de nem sokat, mert a lökött útikönyvem azt írta, hogy a nemzeti park csak ötig van nyitva, és féltem, hogy bezárják a bringámat. Hát ebben az egyben ne higgyetek a Lonely Planetnek. Elindultam a part mentén, de sajnos a dűnék mögött, így nem láthattam a tengert, hogy majd a Bloemendal aan Zee nevű kis helyen, ahová az útikönyv szerint azok jönnek, akik el akarják kerülni a Zaandvort nyüzsgését, kiülök a partra és olvasok, vagy csak elmélkedek. Hát sajnos B. a. Z.-ben tuctuc zene üvöltött, úgyhogy gyorsan visszamenekültem a parkba, bár már öt elmúlt. Gondoltam, megnézem még a Vogelmeer nevű tavat. És milyen jól tettem!
Vogelmeer az ugye madártavat jelent. És ez az volt. Tele kormoránokkal! (Vagy legalábbis nagy fekete vízimadarakkal. :)) A bölényszerű barátaim is visszaköszöntek, de addigra sajnos már lemerült a fényképezőgépem. Ezentúl a gépet minden este töltőre teszem! Annyira nyugodt volt. Több száz kormorán pihengetett a fákon, a vízben, a parton, és nagyon vicces hangon folyamatosan kommunikáltak egymással. Elüldögéltem volna ott nagyon sokáig, de féltem, hogy rámsötétedik, úgyhogy elindultam vissza.
Hazafelé még beugrottam megnézni Haarlem főterét: Grote Markt, ami tényleg bazi nagy. Van egy templomuk is, ami szintén hatalmas. Valahogy nem várnád ezt egy holland kisvárostól. Állítólag a benne levő orgona a világon a legnagyobb, és Mozart is játszott rajta. Én beértem csak a templom körbetekerésével, így is sikerült annyira eltájolnom magam, hogy eltévedjek, és csak egy kisebb kóválygás után találjam meg az állomást. Szerencsére Haarlem nem épp olyan, mint az amerikai, amit róla neveztek el. :) Ez itt a gazdagok otthona állítólag, és tény, hogy a házak jóval nagyobbak voltak, mint bárhol, ahol eddig itt jártam.
Vonat, rövid kerekezés már Amszterdamban, ami a leghangulatosabb dolog, amit sötétedéskor tehet az ember. Az utcák már nincsenek tele, a hidak pedig fel vannak díszítve égősorokkal. Majd ezt is lefényképezem egyszer, ha nem merül le a gépem. De javaslom mindenkinek, hogy inkább próbálja ki egyszer. :)
Ebbe a nemzeti parkba pedig még egyszer visszajövök a kinntartózkodásom alatt. Lehet, hogy az utolsó hétvégén. Úgyis mindig télen akartam tengerpartra menni - október vége itt már olyan hangulat lesz szerintem. Az biztos, hogy nem lesznek már pancsolók. :)
2009. szeptember 13., vasárnap
De a zigazi hangulat ilyen volt
Ahol még sorban is álltunk! :)
A részleteket később. (Hmmm, vagy... sosem? )
A hétvége legfontosabb megfigyelése...
...hogy a jó pasik sosem ott vannak, ahol a jó buli.
Ahol a jó pasik:
Ahol a jó buli:
Ahol a jó pasik:
Ahol a jó buli:
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)
