El voltam vágva a világtól

El voltam vágva a világtól egy egész napig. Valami elromlott az internetemben, és már mindent megpróbáltam, vagyis majdnem mindent, hogy helyreállítsam. A mindent most este értem el, amikor meg is javult. :) Viszont rájöttem, hogy hogy hozzá vagyok már szokva. És főleg így, hogy itt vagyok egy idegen városban, nagyon szükségem van rá. Nem tudok az emberekkel kommunikálni, nem tudom, mikor mennek a vonatok, mik a programok, vagy például szótárazni a holland szövegeket.

Annyira elkeseredtem, hogy elmentem vásárolni. Két dolgot tökéltem el: hogy csak leárazott és csak márkás cuccot veszek meg. Mert ami nem leárazott, azt két hét múlva is meg tudom majd venni, amikor megjön majd a sok-sok euróm, amit napi kiegészítésként kapok. Így sikerült összeállítanom az alábbi kompozíciót:



Mindezt 45 euróból. A legdrágább ruhadarab a lila kendő volt 6 euróért. A Body Shop-os dolgokat külön számoltam, mert az már nem hangzik olyan jól, hogy az még 22 euró, viszont szereztem 10% kedvezményt minden vásárlásomra a Body Shopban, és oda még vissza fogok járni.

Igazából az elkeseredés nem is az internettel kezdődött, hanem a péntek estével. Kimentem ugyanis egy ilyen szabadtéri ingyenes mozizásra, ami most minden este van. Először lesételtem a már-már megszokott napi öt kilométeremet, most egy csatornaparton, a Jordaanon keresztül Északra.

Amszterdam egyébként olyan, hogy van a közepén egy "folyó", az IJ, ami igazából tenger, mert Nyugat felé az Északi-tengerrel folyik egybe, Keletre pedig az IJsselmeerrel, ami egy nagy öböl szintén a tengerből. Ennek a partján van például a Centraal Station, és innen Délre van a klasszikus Amszterdam-belváros, de még tőle Északra is Amszterdam van. Na ennek a folyónak-öbölnek a partján volt ez a mozizás, az IJ-be épített mólószerűségen. Volt egy csomó kempingszék meg takaró, de egy csomón a földön üldögéltek, én a móló szélén levő beton izén. És elképesztő, hogy ezek a hollandok tényleg sosem bántják egymást. Körülbelül hússzor állt be elénk valaki, nekem már majdnem eldurrant az agyam, a mellettem ülő hollandok pedig nevetve integettek a figyelmetlen beállóknak, akik szintén nevetve elnézést kértek és kerestek jobb helyet maguknak. Ezt Agnieszka mondta tegnap, hogy itt nincs olyan, hogy valaki kiabál a másikkal. Egyszerűen elfogadhatatlan. Sötétedésig várnak a filmkezdéssel, ami itt elég késő, most kb. tíz óra. De addig is nagyon élveztem, még sosem voltam ekkora kikötőben.


Na, és akkor jöttek a filmek: két német film, angol felirattal: ez már majdnem olyan, mintha hollandul lenne. :) Az első: Die Zeit Heilt Alle Wunder, az öregségről szóló rövidfilm. Utána Sophiiiie!, nem rossz, de hihetetlen depresszív film. Egy lányról szól, aki az abortusza előtti este kétségbeesésében teljesen kifordul magából... Aztán szépen szipogva elindultam haza, hogy majd én jól leírom valakinek a szívem összes fájdalmát, erre hazajövök, és nincs net. De így is fent voltam vagy kettőig, úgyhogy a szombatot félig átaludtam, aztán mikor felfedeztem, hogy az internet még mindig nem megy, akkor döntöttem úgy, hogy vásárlásba fojtom a bánatom. Holnap megpróbálok ügyesebb lenni és végre elmenni futni. Egyébként nem megyek Utrechtbe, mert még nincs kész a bringám, hanem Bálint jön ide.

A holnapi nap másik nagy kalandja az lesz, hogy megtanulok mosni egy hollandul beszélő mosógéppel, amihez nincs leírásom. Remélem, nem teszem tönkre a frissen vásárolt gyönyörű rucijaimat. :)

Tegnap egyébként Agnieszkával ebédeltem, és tök rendes volt. Javasolta, hogy járjak valami tanfolyamra, mert itt milyen jók vannak, és hogy például a holland nyelvtanfolyam biztosan olcsóbb, mint otthon, mert itt sokkal több az anyanyelvi tanár hozzá. Hááááát, megnéztem, és kb. 400 eurónál kezdődnek... Akkor inkább maradok az autodidakta tanulásnál. Úgyis tudok már sok mindent a németből. Azt is mondta Agnieszka, hogy meditációs tanfolyamra is jár, ami szimpatikus, bár szerintem ez csak divat... De ötletnek nem rossz, keresnem kéne itt valami közösséget, ahol lehet meditálni, vagy legalább ilyen érdeklődésű emberekkel találkozni... Niát már kerestem, hát itt kevesebben tartanak órát, mint otthon, ami fura. De azért találtam, még az is lehet, hogy el is megyek. :)

Ja, meg végre rászántam magam, hogy vegyek napraforgót. Itt egyébként szerintem mindenki tart otthon vágott virágot, ebben a lakásban is három váza van. Tény, hogy hangulatos. A vágott virágról jut eszembe, hogy a bio, fair, szelektív szemétgyűjtéses és demokratikus nézőpont vs. gyarmatosító, nagy iparos nemzet témakör köré csoportosuló gondolataimat majd leírom később.

De Fietsfabriek

A De Fietsfabriek (=bicikligyár) az a hely, ahol nem veszek biciklit, mert még ha helyi lakos lennék, akkor se lenne rá pénzem, azt hiszem. Viszont a Lonely Planet is említi, hogy milyen tuti hely. Hát nekem csak az alábbi hozzáfűznivalóm lenne:


Számomra nagyon úgy tűnik, hogy ez egyedi megrendelés eredménye. Kisládikó, babuci, apuci, kicsi fiú, kicsit nagyobb fiú. Csak anyucit hagyták ki a számításból. Egyébként még virágtartó is van rajta, amit először piszoárnak, aztán urnának néztem, de aztán abban maradtam magammal, hogy ha beugranak a piacra, akkor ide teszik a virágot hazafele úton.

Ma láttam...

...költöztetést. :) Ami azért izgi, mert az ablakon keresztül történik, a lépcsőházba az ember alig fér be, nemhogy egy franciaágy. Most jövök rá, ezért is ilyen szép nagyok az ablakok errefelé.



Most már le fogom mérni, mennyit sétálok, mert ma is lejártam a lábam. Kis külvárosi sétát tettem, felfűzve rá az általam ismert vagy a térképen jelölt bicikliboltokat. Eddig a legolcsóbb 125 EUR, és nincs csomagtartója. (Bagagedrager, mint a boltos pasitól megtudtam. A csomagot baházse-nak kell ejteni. :) De ezt már tudom a Malév-gépekről.) Hétvégén valószínűleg megyek Utrechtbe, és ha addig nem sikerül találnom, akkor élvezem a vidék csökkentett árait, és veszek ott egyet.




















A legnagyobb sokk abban, hogy Bálint is Hollandiában van, az, hogy vele tíz, azaz tíz éve jártam. Öreg vagyok!!! Szóval Bálint adta azt a tippet, hogy ő Zeistben, ahol lakik, ötven euróért vett szuper bringát. Utrechtbe meg úgyis elmentem volna.

Más: Agnieszka nem megy szabira. :( Viszont ma kedves volt, leültünk beszélgetni, hogy mégis hogy fog itt menni ez a három hónap. Szerintem nagyon kis tuti lesz. Először dumálok a régiós fejesekkel mindenféléről, de főként stratégiáról, aztán megyek más osztályokhoz, Structured Finance meg ilyenek, végül a PAM-okhoz, akik közül már egy csomót ismerek levélből, de így azért egész más lesz. Meg tervezem felkutatni az ismerőseimet korábbi tréningekről. A múltkor láttam egyiküket a metrón, de ő nem volt olyan jó fej emlékeim szerint, meg éppen beszélgettem Romanával. Ma meg azzal az örmény lánnyal futottam össze, aki Stéphanie gyakornoktársa volt, és amikor elmentünk velük vacsizni, ezerillió dologról tudtunk tök jól beszélgetni. Nagyon értelmes lány. Nem tudom, hogy írják a nevét, úgyhogy nem írom le. :)

Újabb projekt a biciklivásárlás mellett a szárító, mert itt csak gépi szárító van, és közölték, hogy ezzel legyek boldog. De ilyen melegben én be nem teszem a cuccaimat, tiszta pazarlás. Ja igen, hétfő óta "hőség" van, olyan 26-27 fok, ma már nekem is kifejezetten melegem volt. Mondjuk a hollandokról folyik a víz szegényekről a metróban, amíg én még épphogy csak felengedek az egész napi fagyasztás után. Vicces. :) Nekem. :) De tényleg, csak vasárnap volt olyan hideg, csak hogy elmondhassam, hogy a huszonötödik szülinapomat kabátban ünnepeltem. :)

Ja, és ma Ernst, Head of SF CEE kongratulált nekem. :))) Ügyesen írtam meg a jegyzőkönyvet. Érdemes volt 3 évig járni a főiskolára. :))) De neeeem, amúgy örülök neki, mert ha ez jól megy az első héten, kapok majd más feladatot is, meg majd megmarad a kép, hogy igen, az az Agnes (Ahnesz) milyen kis okos csaj volt! :) És az nekem jó. Meg jó Magyarországnak. Mármint a kollégáimnak. Meg egész Magyarországnak végső soron. Meg az egész régiónak. :))) MEGMENTEM A VILÁGOT!!! Na jó, lassan aludni kéne...?

Városjárás

Lejártam a lábamat.

Kedvem támadt megnézni, hogy tényleg igaz-e, hogy leárazásban nagyon tuti cuccokat lehet venni Nyugat-Európában. Ezért munka után metróra szálltam, és be a Centraal Stationig. Onnan pedig gyalog hazáig. Kérdés, hogy ezt miért arra a napra időzítettem, amikor magassarkú volt rajtam. És persze nem egyenesen jöttem haza, mert ha egy nő vásárol... Még akkor is, ha a legtöbb üzlet bezárt hatkor (ezek tényleg nem dolgoznak este!) mert némelyik mégis nyitva volt, egyébként meg a kirakatok között kellett cikkcakkban menni. Megállapítottam, hogy a Damtól a Leidsepleinig vannak a jó boltok, és megjegyezgettem magamnak, hogy mi mindent akarok megnézni. Találtam nagyon durván jó ruhákat, és most, hogy rákerestem a neten, kiderült, hogy otthon is lehet kapni. Eszméletlen drága ("korting"-ban ötven euró egy póló), de aaaaaannyira jó, hogy tuti fogok venni magamnak valamit tőlük. Aztán találtam egy nagy boltot, ami ilyen department store, olyasmi, mint otthon a Skála, hogy egy térben sok márkát árulnak. Megtaláltam álmaim kabátját, amire gyűjteni fogok. :) De tényleg, egyszer akartam varratni kabátot, és ilyet képzeltem el. Még a sötétlila Benetton-kabátnál is jobban tetszik! Meg egyébként elég sok mindent találtam, csak előbb szeretném már tudni végre, hogy mennyit fogok költeni biciklire.

Eddig három boltban voltam, és semmi. Szerintem ezt írtam. Most a neten találtam egyet ötven euróért, arra várok, hogy hátha visszajelez. Rájöttem, hogy nem egyszerű a helyzetem, mert kézifékes bringa kell nekem, az meg itt tök ritka. Bár lehet, hogy az lenne igazán vagány, ha kontrafékes nagymama-bringán nyomnám, csak nem tudom, meg tudnám-e szokni, illetve meg akarnám-e, hogy otthon meg állandóan visszafele pörgessem majd a pedált. :)

Viszont vettem biciklis térképet, Amszterdamról is, meg Amszterdam környékéről, és most nagyon örülök! Viszont érdekesek a hollandok, rájöttem, hogy majdnem olyan bizonyossággal jelentenek ki dolgokat, amikről fogalmuk sincs, mint amilyennel a spanyolok felelik, hogy "yes", amikor megkérdezed tőlük, hogy beszélnek-e angolul, és aztán elkezdenek hozzád spanyolul beszélni... :) Szóval ez onnan jutott eszembe, hogy Gerard (akiről már azt is megtudtam, hogy férje is van), olyan határozottan jelentette ki, hogy nincs amszterdami biciklis térkép. A HR meg határozottan jelenti ki, hogy nincs olyan, hogy havi GVB (~BKV) bérlet. És mindkettő van! Szerencsére. Azt is határozottan jelentette ki a HR, hogy nem fizetik a bérletünket, aztán Gerard meg határozottan állította, hogy ő minden hónapban elszámolta Stéphanie-ét, meg mindenkiét, aki eddig itt volt. Szerencsére Gerardnak volt igaza. :) Legalábbis remélem.

Még nem is nagyon írtam a benti dolgokról. Szóval van egy másik lány, Romana, aki szintén hétfőn jött Csehországból, csak ő öt hónapra, míg egy másik lány szülési szabadságon lesz. Eleinte nem volt túl barátságos, de azért rendben van. Egyébként pár hét múlva ő majd beül a szobába, ahol a többi Business Management-es van. Ja, és elnézést kell kérnem tőlük, bár úgysem értenék ezt, de ők nem is Roland, a Nagy Ember asszisztensei, hanem mindenféle jelentéseket gyártanak, meg tervet, meg budgetet (bocsi, de ezt annyira nevetséges lenne költségvetésnek írni...), és igazából sokkal szofisztikáltabb munkájuk van, mint az asszisztensnek. Asszisztens csak Gerard. Gerard viszont baromi jó fej, és állandóan szivatja a vele szemben ülő Jerushát, aki pedig Arubáról jött, mint megtudtam. Ők olyan hangosan nevetnek néha, hogy nem lehet tőlük dolgozni. De rendesek, mert általában bevonnak, mondjuk ettől dolgozni még nem lehet, de szocializálódni igen. :) Már meg is beszéltük, hogy majd főzünk egymásnak, mindenki a saját országa specialitását. Hát megnézem majd magamat...

Na és akkor van Agnieszka, aki velem szemben ül, és kvázi a főnököm. Már megint az a határozott érzésem, hogy igazán sosem leszünk jóban, mert nem őszinte, és ezt annyira érezni rajta, hogy még én is észreveszem, pedig én nem épp az a típus vagyok, aki az emberek veséjébe lát. :) Viszont Agnieszka nagyon jól eltanulta a hollandoktól, hogy tök határozottan jelentsen ki dolgokat, amikről fogalma sincs, és néha tökre félek, hogy valami hülyeséget csinálok az ő instrukciója alapján, és esetleg aztán még le is tagadja, hogy ő nem ezt mondta.

Egyébként jövő héten szabin lesz, és a főnökünk, Dirk is már ma óta két hét szabin van, szóval eléggé bedobnak a mély vízbe... Amit nem bánok, mert majd meglátják, hogy okos vagyok meg ügyes. :) Meg szabadon lehet garázdálkodni, háháhá. :) Mármint kicsit még haza kéne dolgoznom, és azt annyira nem nézik jó szemmel.

Mi volt még... Ja, szereztem sofinummert. Aki nem tudná, az a social fiscal number, azt hiszem, az adószámnak felel meg. Megállapítottam, hogy az állami hivatalokban nem csak Magyarországon bunkók (tisztelet a kivételnek). A nő ugyanis a recepción teljesen fel volt háborodva, hogy én nem értem, mi az a sofinumber. A másik pedig, aki legyártotta nekem, amikor megkérdeztem tőle, hogy mikor kapom vissza a személyimet, rám nézett, és azt kérdezte: "Szeretne sofinummert?" Úgyhogy jobbnak láttam meghúzni magam... De most már van sofinummerem, számlám, kártyám, PIN-kódom, és már majdnem kész az igénylő a havibérlet-chipkártyához is, csak igazolványképet kell gyártatnom hozzá.



Ja, tegnap meg sétálni voltam munka után, kimentem a Museumpleinre, aztán a Vondelparkban üldögéltem a fűben, nagyon jó volt. Az az érdekes, hogy szinte nincs egy talpalatnyi hely sem a parkban, mindenütt üldögél valaki, és mégis annyira nyugodt. A hollandok fogják egyébként a kosárkáikat, meg a plédjeiket, és kiülnek a parkba piknikezni. Ma még szülinapi bulit is láttam egy fa alatt. Ja igen, mert ma be kellett mennem a parkba és leülni egy padra, annyira fájt a lábam. Aztán eltévedtem a parkban, nagyon rossz volt. Ilyen kanyargós utak vannak, meg a tavakon nem lehet akárhol átkelni, és sikerült annyira eltájolnom magam, hogy egy csomó ideig rossz irányba mentem. Aztán annyira megijedtem ettől, hogy még el is szédültem. Elgondolkoztam egyébként, hogy lehet, hogy bebódultam attól, hogy a szomszéd padon ülő fekák füveztek...? És attól tévedtem el? De ne máááár, ez olyan durva. (Hollandul egyébként a nee maar olyasmit jelent, hogy ugyan, dehogy! :))



Viszont azt még tegnap vettem észre, és akkor csak szerelmespárok ücsörögtek mellettem pezsgősüvegekkel, hogy a parkban lakik egy csomó nagy zöld papagáj. Nagyon durva. Nem akkorák, mint egy ara vagy mi, de nem is hullámos papagáj méretűek, hanem olyan 25 centisek farokkal együtt kb. Le is fényképeztem egyet, csak annyira nem látszik. De még próbálkozom. Egyébként a növények is olyan furcsák, szerintem egy csomó mindent behoztak a Holland Antillákról. De akkor is fura, hogy megélnek itt a papagájok.

Rövid észrevételek

Hollandiában még az is jobban beszél angolul, mint én, aki nyári munkában az új közlekedési rendszerrel kapcsolatban szórólapozik meg tájékoztat, és kb. 17 évesnek néz ki.

Egy olyan pasi mögött álltam sorban a közértben, aki egy fejjel magasabb volt nálam. Azért én nem gyakran élek át ilyet. Itt azért igen; szerintem már láttam vagy ötöt-hatot, akik két méter közelében voltak. És igaza volt Áginak, annyira nem is csúnyák. :)

Nem igaz, hogy a hollandok munkaidőben a munkára koncentrálnak, és azért lépnek le öt órakor. Az viszont igaz, hogy lelépnek öt órakor. :)

Gerardról kiderült, hogy meleg, és táncolt valami hajón a tegnapi Gay Pride-on, amiről én sajnos lemaradtam, pedig nem lehet egy kis esemény. Azért furcsa ezt megtudni ismeretségünk második napján egy ősz hajú emberről. Onnan tudtam meg, hogy mutatott képeket, meg vagy öt-hat kolléga gyűlt nála, amíg mesélt. :)

Vajon az üvegszilánk, amit a biomüzlimben találtam, mennyiben származik organikus gazdálkodásból? Sebaj, szerencsére találtam egy natúrboltot nem messze (sajna be volt zárva), meg egy biobolt is van feljebb itt az utcában. Az Albert Heijn bio cuccaival ezentúl kicsit vigyázok.

A legfontosabb project most a bringavásárlás. Nem veszek bérletet, mert drága, ezért viszont minél hamarabb bringára akarok váltani. Bementem egy elég tuti kinézetű boltba, tuti árai is voltak, és nem volt bringás térképe. Azt figyeltem meg, hogy ezeken a bringákon egyenes derékkal kell ülni. Már alig várom, hogy kipróbáljam! Ki akarok menni a Museumpleinre, meg az Amstel-partra, meg mindenfelé bringázni! Van itt nem messze egy bringabolt, ahol állítólag 50 eurótól van használt bringa, de az nincs is nyitva hétfőn. Most gondolkozom, kedd (dinsdag) volt-e rá kiírva. Remélem.

Egyébként nagyon büszke voltam magamra, hogy megértettem azt, hogy "kaart ongeldig" (a kártya érvénytelen), és nem szálltam fel vele a metróra, hanem visszamentem a tizenhét évesnek kinéző sráchoz, hogy segítsen. Ja, mert az új közlekedési rendszer az, hogy ilyen pittyegős kártyát vehetsz, ami egy vagy két vagy három óráig jó, és azt önbevallásos alapon pittyegtetni kell a leolvasóknál ki- és beszálláskor.

Kártyáról jut eszembe, mikor hazajöttem, kiszúrtam egy ING-s borítékot a lépcsőn, és találtam három levelet, amik már egy hete itt lehetnek. Az egyikben a szép narancssárga ING-s kártyám!!! Azért örülök ennek ennyire, mert a bankkártya egyben chipkártya is, amivel lehet fizetni a kajáldákban, amik a Bank épületén belül vannak. Csak kellene áttenni rá pénzt. Először is konvertálni HUF-ról EUR-ra (hallom, erősödik), aztán az otthoni számlámról az ittenire, aztán a bankszámláról a chipkártyára. Bonyi. :)

Az jutott még eszembe, hogy nem szívesen lennék az, akinek az a munkája, hogy ezeket a lépcsőket takarítsa, amik itt vannak a házban. :) Júniusban úgy nézett ki, hogy azt hittem, senki sem takarítja, de mostanra eltűnt az a sok falevél... Én még lemenni is alig tudok rajta. :) De jó fenekem lesz október végére. :)

Igazából ma is ki akartam menni sétálni meg a Museumpleinre, de majdnem nyolcra értem haza a különféle boltok felfedezése után, és nem múlt el a fejfájásom, úgyhogy nem megyek sehová. Vagy attól fáj a fejem, hogy egész nap a légkondiban ülök, vagy nem iszom eleget, vagy mindenki hollandul ordibál a fejem fölött. Egyébként a hollandot írásban tök jól meg lehet érteni, csak most attól is fáj a fejem. De a számítógép hollandul beszél hozzám, és értem, meg azt is megértettem, hogy a PIN-kódot a bankfiókban vagy a postán vehetem át 2009. szeptember 1-ig, utána megsemmisítik. Meg ilyenek. Szóval ügyi vagyok. :)

Ja és elkezdtem gyertyákat vásárolni, mert tegnap frusztrált a tény, hogy 28 kg cuccal nem lehet belakni hatvan négyzetmétert. Ezért próbálok rumlit csinálni. :) Nem is olyan nehéz. :) Meg veszek majd virágot is. Eddig nem találtam tulipánt!

Tegnap világosban aludtam el, és ma is ez a tervem. :) Szerencsére jók a sötétítőfüggönyök. Gáz, hogy csak ma este vettem észre, hogy nincs mosogatószerem? :) Nyugi, nem leszek olyan lúzer, hogy minden este ide írjak. Csak ameddig nem pihenem ki magam. Szerintem ez aránylag hamar lesz. Megfigyeltem egyébként, hogy már nem nehéz nem enni édességet. Hát ha ez tényleg bejön, akkor otthon is rászokom, hogy ötig dolgozom és aztán nem találkozom senkivel. :)))

Az első igazi

Hát itt vagyok. Hol is kezdjem... Szóval ma reggel végre magam mögött hagytam ennek a hétvégének a zűrös magyarországi részét, és felvettem egy kiegyensúlyozott, nyugat-európai életformát. :)

Olyan keveset aludtam, hogy sokáig nem is tudtam kiszámolni, hány óra is az, ha fél kettőkor feküdtem le és ötkor keltem. Most, hogy belegondolok, minden csont nélkül ment. A taxis már várt, elsőként csekkoltam be, a túlsúlyt öt perc alatt elintéztem, elsőként szálltam be a gépbe (na jó, a buszba), mire a csomagkiadóhoz értem, szinte jöttek is a bőröndkéim, hamar jött a vonat, Gerard már várt, aztán rögtön jött a villamos, és már itt is voltam. Nagyon büszke vagyok magamra egyébként, mert csak öt kiló túlsúlyom lett (bár nekem lenne csak annyi...), 28 kilóval jöttem ki. Azért a nem gyenge lépcsőkön nem tűnt olyan pehelysúlynak... :) De felhoztam. Kemény vagyok. :)

A lakás szép, kényelmes, és valaki ki is takarított valamelyest. Miután kipróbáltam az összes fotelt és áthelyeztem a tükröt, elindultam ételt vadászni, amit egész gyorsan sikerült találnom a szemközti eetcaféban. Én kis botor lelkesen bólogattam, mikor megkérdezték, hogy kiülök-e, pedig itt 18 fok van. Úgyhogy ebéd végére sikerült úgy átfagynom, hogy vissza kellett mennem a kabátomért. Olyan szülinapom sem volt még eddig, amiben kabátban lettem volna. :) Meg is örökítettem magam, mert olyan fura, hogy ráadásul fekete meg minden... Kéne vennem legalább egy citromsárga kabátot, vagy valami. :) Meg érdemes (?) azt is megnézni, hogy nézek ki három és fél óra alvás után. :)

A másik vicces: szendvicset késsel-villával enni. De hát a hollandok komolyan veszik a szendvicset. :) Ezen a helyen meg biokenyérben adják! Megjelent egyébként három lány a szemközti asztalnál, egyikük sem volt 170 centi alatt. Ráadásul lezseren ledobták a kardigánjukat, és rövidujjúban ücsörögtek, míg nekem már lilult a szám a kis pulóveremben... :) Aztán mondjuk láttam embereket ujjatlanban is, meg szandálban. Ezt nem biztos, hogy meg fogom szokni. :)

Utána felfedeztem a közvetlen környéket (Vondelpark), láttam gólyát, gémet (vagy valami hasonlót), meg olyan szőke kisgyereket, amilyen nincs is. Felmértem a futási útvonalat. :) Egyébként olyan ez a Vondelpark, hogy házak szegélyezik, kilátással a parkra, előtte egy kis csatornával, vadkacsákkal, nádassal, ilyesmi. Elfogadnám. :) A délután lezárásaként elköltöttem egy rakás pénzt az Albert Heijnben (helyi Spar vagy ilyesmi), viszont rengeteg biokaját vettem. :)

Most viszont olyan fáradt vagyok, hogy ihaj. Szerintem kipakolok és elalszom... Azon gondolkodtam, hogy otthon mi a fenét csinálok vasárnap délutánonként, ahelyett, hogy a Városligetben sétálgatnék.