Leégtem

Hát igen, Amszterdamban. Hollandia nem az a hely, ahova az ember naptejet hoz... :) Mondjuk nekem már Angliában is sikerült egyszer leégnem. Legközelebb már nagyobb kihívás elé állítom magam és mondjuk Finnországban próbálok majd meg leégni. :)

Judittal mászkáltunk a városban, tök jó volt! Végül is fél tizenkettőtől itt volt este nyolcig. Ez idő alatt körbejártuk a várost kb. ezerszer. :) A terv piacozás volt. Megkávéztunk a Leidsepleinen, aztán lesétáltunk az Amstelig, és elmentünk a Waterloopleinra, ahol állandó jellegű bolhapiac van. Vettem bringalakatot, mert az kellett, egyébként pedig vissza kell menjek egy csomó pénzzel őrült pólókat, szokatlan táskákat, szecessziós reklámképeket és biciklis kellékeket venni. Egyébként 12 euró volt a lakat, amivel embert lehet ölni, ha valakit fejbevágsz vele. Otthon 12 ezer forint. :) Remélem, azért passzol a kulcs bele! :) Romana, a cseh lány 40 euróért vette a sajátját, de ő a bringát sem úszta meg 100 euró alatt. :)

A Waterlooplein után áttértünk a Staalstraatra, amit mindenkinek ajánlok, aki szereti az érdekes antikváriumokat. Találtunk egy boltot, ahol régi film- és zenei plakátok, képeslapok, hasonló témájú könyvek angol, német és holland nyelven, valamint egy csomó dvd kapható, csupa olyan filmmel, amiket nem ismerek, de hallottam róla, hogy jó. Ha például tudnék valamit James Deanről, vagy olyan igazán szeretném a Beatlest, akkor biztos vettem volna itt plakátot. De szerintem visszamegyek és találok még valamit magamnak, amit aztán lövésem sincs, hogy hozok haza. :) Igazából ez Sanyinak való hely, ha nem olvassa a blogomat, mondjátok meg neki, hogy ha legközelebb Amszterdamban jár, menjen el ide. :) Valószínűleg Cine-Qua-Non a neve így utólag rákeresve a neten. A honlapja nem működik, de hátha egyszer megjavul. Amúgy mindenki másnak is ajánlom, szerintem tök jópofa. :)

Na, aztán voltunk a Nieuwmarkton is (amit kétheti hollandiai tartkózkodás után még nem tudok kimondani) kajapiacon, aztán betévedtünk a piros lámpás negyedbe, ahol egy pasas "live sex"-et kínált nekünk, úgyhogy gyorsan kimenekültünk. :) A Jordaanban lejártuk a lábunkat, hogy a kritériumainknak megfelelő éttermet találjunk: legyen kiülős, legyen meleg kaja, és legyen hely, de ne legyen tök üres. Végül aztán alább adtunk a kritériumainkból, és beültünk (tehát nem ki) egy helyre szendvicset enni. :) De legalább késsel-villával. :) Utána az egyik csatornaparton kávézgattunk, ahol egy vicces jelenet játszódott le: a parton lábát lógázó pár férfi tagja sikeresen beejtette a papucsát a csatornába. Az első arra járó hajót vad integetéssel sikerült rávenniük, hogy álljanak meg és halásszák ki a papucsot nekik. Az első elég könnyen ment, a második viszont legalább ötödik nekifutásra sikerült csak, ugyanis a hajón levő tíz év körüli lánykáknak valahogy sosem sikerült eldobni a partig a papucsot. Apuci pedig angyali türelemmel tolatott vissza ötödszörre is a hajóval, hogy a lányok újra próbálkozhassanak. Ezért mondom, hogy az emberek itt kedvesek és jó fejek. Én persze jó japán turista módjára lefotóztam a jelenetet. :)



Ja, egyébként a leégés azért történhetett meg, mert már megint 27 fok volt kb., ami olyan 30-nak érződött. Szerintem Amszterdam lakosságának 70%-át az alábbi helyek egyikén lehetett megtalálni: 1. utca, 2. park, 3. kiülős kávéház, 4. hajó. A csatornákon egymást érték a hajók, kicsi csónakok, amin épp csak négyen férnek el, családi csónakok nagy párnákkal, amin az emberek kidőltek napozni, 10-12 fős hajócskák pezsgővel, meg persze a nagy városnéző hajók, de hát azok folyamatosan járnak.



Nem volt gondunk egyébként azzal, hogy végigbeszéljük ezt a nyolc órát. :) Ez két lánynak sosem lehet gond. :) Az otthoni kollégák készüljenek fel, hogy Judit mindent tud mindenkiről, és most már én is tudok valamit arról, hogy miért nehéz Belgiumban hitelezni és hogy egyáltalán milyen egy idegen országban élni. Hazafele beugrottunk a Marqtba, amit ugye rehabilitáltam, és vettünk fejenként egy piknikplédet, mert annyira jópofa. Mostantól én is kényelmesen ki tudok feküdni a parkba! :) Aztán csak a kondi (na meg az irigylésre méltó házak) miatt körbejártuk még a parkot.

Jut eszembe, reggel Belgium kapott még egy rossz pontot. Ugyan a belga dugulást sikerült tegnap az extradurva vegyszeremmel felszámolnom, amiért a pokol tüzén fogok égni, ma viszont megint mosni próbáltam, és ez elég nagy kihívást jelentett. A mosógép adagolóján ugyanis nincs felirat, leírás pedig nincs hozzá. Stéphanie szerint tök magától értetődő használni. Az adagoló három fakkból áll, amik közül a középsőben gyanús állagú folyadék lötyögött, viszont nem tudtam kiszedni az adagolót. (Bálint javaslata az volt, hogy szívjam ki szívószállal...) A másik két fakkot próbáltam így felhasználni, ami ugye két lehetőséget jelent, mármint a mosószer és az öblítő hollétét illetőleg. A ma reggeli mosás után megállapítottam, hogy egyik általam alkalmazott kombináció sem a helyes kód volt, ezért felhúztam magam, és kerestem a leírást az interneten. Amúgy nincs fent, de egy hasonló mosógépé igen, és végül sikerült megtudnom, hogy a varázslatos sorrend a következő: a jobb szélsőbe a mosószer, a bal szélsőbe a folttisztító és a középsőbe az öblítő való. Érti ezt valaki??? Azt is kiderítettem, hogy hogy kell kiszedni az adagolót, és végre kimostam. A kimosás ideje alatt kapta Stéphanie (és ezáltal Belgium) a rossz pontot, mert valahogy a besűrűsödött öblítőt (ami egyébként szerintem nem is öblítő, hanem por alakú mosópor-maradvány volt) kimosni sem olyan guszti.

Mindegy, a nap sikeres volt, sikerült újramosnom a ruháimat a helyes mosás-öblítő sorrenddel, a mosdóm lefolyik, vettem biciklilakatot, kialudtam magam és még futni is voltam. Szerintem nem is kell ennél több. :)