A hőn áhított

Igen!!! Megvan!!! :)

A képről: sötétkék Batavusom az Amstel-parton. Figyelmetekbe ajánlom a "retro" feliratot a kormány alatt, meg az ülést, ami valóban egyedi élmény... Nem biztos, hogy ezen képes leszek egész napos túrákat tenni. :)

Tegnap történt egy kis intermezzó, amikor is úgy döntöttem, hogy addig nem írok már semmit a blogba, amíg el nem hoztam a biciklit. Ugyanis a felettébb izgalmas benti napom után, amit egy keddtől nem várna az ember, rohantam az állomásra, és ki nem fogjátok találni, mi történt. Először csak késett az utrechti vonat, aztán bejelentették, hogy nem is fog jönni, és Utrechtbe most Amersfoorton keresztül lehet eljutni... Szóval nem mentem, és magamban nagyon nevettem, hogy valami meg akart akadályozni abban, hogy hozzájussak a biciklimhez. Azért megint jó a dologban, hogy nem értem oda korábban, és mentem el Utrechtbe, hogy aztán esetleg ne tudjak visszajönni...

Másnap, azaz ma torokfájással ébredtem. Először nem tulajdonítottam túl nagy jelentőséget neki, aztán elkezdtem ráparázni. Állítólag itt Hollandiában már terjed a sertésinfluenza, a bankból már ketten megbetegedtek (ne felejtsük el, hogy ez háromezer embert jelent csak ebben az épületben :)). Persze no para, állítólag egy kemény influenza magas lázzal és két hét fekvéssel, de nem veszélyes, hacsak nem vagy hat hónapon túli terhes, asztmás, szívbeteg vagy durván túlsúlyos. Az irodában van egy nyolc hónapos terhes lány, úgyhogy erősen mérlegeltem, bemenjek-e dolgozni, aztán rájöttem, hogy be kell, mert szerdánként Agnieszka sem dolgozik, és össze kell állítani a holnapi megbeszélésre az anyagot. Szóval bementem, és már a kapuban megláttam a terhes lányt, aki elől elmenekültem, és hősiesen lépcsőztem, hogy ne szálljak vele egy liftbe. Aztán kellő mennyiségű vitamin felpakolása után kezdtem jobban érezni magam.

Arra jutottam, hogy azért nem kéne rögtön otthon maradni, viszont akkor esténként nagyokat kellene pihenni. Mi is az esti programom...? Ja igen, tizenöt kilométer biciklizés! És megint nagyon nevettem, hogy mi jöhet még, ami megakadályozza, hogy biciklim és én egymásra találjunk. Végül úgy döntöttem, hogy megpróbálok eljutni a bringáért, és ha valamiért nem sikerül, akkor megmondom Bálintnak, hogy adja oda valakinek, vagy adja el, nem érdekel, hogy már kifizettem. Tettem magamban egy ígéretet is, még mielőtt a vonatra szálltam volna: hogy ha ma megkapom a biciklit, akkor még két hétig nem használom munkába járásra. Hátha ez volt a célja a biciklitől való távol tartásnak. És úgy látszik, bejött, mert sikeresen hazaértem. :) Kicsit félve indultam neki, hogy mi jöhet még, és senkinek nem írtam smst, hogy megvan a bringa, amíg haza nem értem. :) Igazából még most sem, de majd fogok. :)

Visszatérve a keddre, le akartam írni, hogy tök izgi volt. A hétfői greenlightra (ez az, amit nem lehet lefordítani, a megbeszélés, amit szervezek) beadtak a lengyelek egy ügyletet, ami baromi nagy összeg és ellentmondásos, de nagyon fontos nekik. Elutasítottuk elég gyorsan, bár Roland, a Nagy Ember támogatta volna, de hát nem ő volt az elnök. Viszont még egy másik, magasabb szintű greenlightra is be kellett adni az összeg miatt, ahova nem tudták, hogy továbbmehetnek-e így. Kedden kitalálták, hogy tudnak még újat mondani, és egyébként is, nem tetszik nekik a jegyzőkönyv, nem is úgy van, meg tudják magyarázni. Úgyhogy fél nap ezen pörögtünk, jöttek-mentek az e-mailek, Agnieszkának folyamatosan csörgött a mobilja, és aztán oda lyukadtunk ki, hogy fél ötkor még leültünk Roland, a Nagy Emberrel, Agnieszkával, Ernsttel és Mihaelával, akik mind elég nagy fejesek itt a régióban, hogy akkor találjuk ki, mi legyen. És tök jó volt, hogy beülhettem én is, baromi érdekes volt meghallgatni a vitájukat, mert rendesen vita volt, mindenkinél megvoltak a hangsúlyos pontok, nem csak az volt, hogy amit Roland mond, az lesz. Igazából azt hiszem, Roland kicsit le is lett szavazva.

A végére meg nagy nevetés lett az egészből, mert Agnieszka mondta, hogy szóljunk majd a másik greenlight titkárának, akinek a neve angyalt jelent: "Szerintem fel kellene hívnunk az Angyalt." "Az Angyalt...? Az biztos segíteni fog! De ha beszélsz vele, nekem is lenne néhány kívánságom!" "Aztán meg légy szíves, kapcsolj majd át a főnökének!" :)) Vicces volt az egész, azt hiszem, mindenki belefáradt az ügybe.

Egyébként ma reggel megkérték, hogy hadd jöjjenek újra a csütörtöki greenlighton, Ernst jóváhagyta, én kiküldtem, hogy a megbeszélés velük kezdődik, majd írtak a lengyelek, hogy nagyon köszi, de az ügyfél mégsem biztos benne, hogy akarja, úgyhogy ha lehet, vegyük le a holnapi agendáról... Jó tanulság nekem, hogy mik azok a lépések, amikkel el lehet ásni az ügyletedet a döntéshozóknál...

A lényeg, hogy érdekes volt nagyon, és tök jó, hogy bevontak az egészbe. Így nagyon sokat meg lehet tudni arról, hogy mi a stratégia, kinek mi a fontos, mik az erőviszonyok, mi számít egy ügyletnél. Ráadásul ugye lekéstem miatta az utolsó még közlekedő utrechti vonatot, így megmenekültem attól, hogy ott ragadjak vagy este tizenegyre kavarodjak haza. :)