Eltűntem

Eltűntem. Ez előfordul. Ez ilyenkor azt jelenti, hogy valahol jól elvagyok. :) Most is ez volt a helyzet. De azt majd leírom később, mert most nincs olyan sok időm. Most inkább írok olyanokat, amiből tudni fogjátok, hogy ma nem vagyok úgy tele programokkal, mint az utóbbi pár napban. :)

Például, hogy láttam egy lányt (aki mellesleg olyan magas volt, mint én) mezítláb biciklizni tegnap. Ma meg egy csávót biciklin reggelizni. Persze ma az egyik kolléganőm mesélte, hogy a nővére úgy szült, hogy biciklizés közben elkezdte érezni a fájásokat, akkor kicsit belehúzott, otthon leült a kanapéra és már kint is volt a gyerek.

Most már nagyon képzett vagyok a tekintetben, hogy hogy kezelik a szülést Hollandiában. Ma volt ugyanis a nyolc hónapos terhes lány utoljára dolgozni, és amíg a fincsi sütit ettük, amit búcsúzóul hozott, mindenki sztorizgatott. Itt egyébként az a felfogás, hogy egyrészt nem adnak a nőknek fájdalomcsillapítót, mert az itteni nők kemények. :) Másrészt a legtöbben otthon szülnek, és rémtörténetek keringenek a kórházban szülésről. Azt mondják, hogy a tapasztaltabb orvosok az otthon szüléshez vannak beosztva, és egyébként is, milyen más az, hogy a gyerek az otthoni kedves környezetbe születik, és este mindenki elmegy haza és ott marad a család együtt nyugalomban. Egyébként ha jól értettem, az orvosok is ezt preferálják: nem lehet előre befeküdni a kórházba, és az embernek meg kell emeltetnie otthon az ágyát, függetlenül attól, hogy ő tudja, hogy ő mégis kórházban szeretne szülni. Ja, és persze a szülési szabadság három-négy hónap. Lazán veszik.

Ja, pénteken Agnieszkával ebédeltem, és mesélt sokat arról, hogy milyen beilleszkedni a holland társadalomba. Nehéz. Mindenkinek megvan a heti fix programja, minden este csinálnak valamit munka után, és attól nem lehet eltérni - be van osztva, hogy hétfőn edzésre megyek, kedden nyelvtanfolyamra, szerdán a családommal vagyok, csütörtökön barátnőzöm stb. Megállapítottuk, hogy én már Budapesten is holland módon éltem. :))) És pont az elől jöttem el ide. :) Szóval az ember először külföldiekkel barátkozik, akiknek több a szabadideje. És amíg nem tanul meg hollandul, addig nem is fogadják be igazán. Azt mondta egyébként, hogy kb. három év kell ahhoz, hogy az ember megszokja, hogy ez egy másik kultúra.

Hát az biztos, hogy furcsa ez a közvetlenség, ugyanakkor távolságtartás. Most őszintén nem emlékszem, hogy erről írtam-e már, de itt az a helyzet, hogy valahogy az emberek nem foglalkoznak egymással. Azért nincs függöny az ablakokon szerintem, mert senki sem néz be rajtuk. Azért mehetek el futni a parkban a legnagyobb délutáni tömegben, vagy azért fekhetek ki a fűbe a millió másik ember közé, mert nem zavaró a többi ember, mert nem figyelnek rám, nem érdeklem őket. Az emberek nem néznek egymásra a villamoson. Szerintem ki lehetnek bukva, hogy én folyamatosan őket nézem. Meg persze benézek az ablakokon (néha azt hiszem, hogy kirakat, annyira nincs megkülönböztetve) és az autókba. Nem tudom, hogy melyik a jobb. Azt hiszem, ez összefügg az "élni és élni hagyni" elvvel, ami számomra azt jelenti, hogy ha valaki drogozni akar, akkor drogozik, ha valaki meleg, akkor legyen meleg, egészen addig, amíg ezzel nem árt másoknak. Mindenki saját felelőssége a saját élete. De lehet, hogy ehhez a felfogáshoz az kell, hogy egyszerűen ne érdekeljen a másik ember.

Ugyanakkor meg persze nagyon segítőkészek és el is csevegnek az emberrel, és ahhoz képest, hogy az országuk lakosságának valami 30-40 százalékát bevándorlók teszik ki, meglepően kedvesen érdeklődnek nálam, hogy nem akarok-e hosszabb időre maradni, mint három hónap. Nem haragszanak a bevándorlókra, pedig közülük nagyon sokan azért alacsonyabb társadalmi réteghez tartozik, lehet félteni a táskát az utcán és lehet magamat idegesíteni a villamoson, hogy valaki iszonyat hangosan csámcsog a rágóján vagy nem fülhallgatóval hallgatja a zenét. Persze a hollandok a legnagyobb egykedvűséggel fogadják az ilyesmit (vagy talán észre sem veszik?), és a világért sem vetnének csúnya pillantásokat a csámcsogóra. Ezért olyan ellentmondásos. Időnként fellökik egymást, mert nem figyelnek egymásra, de szándékosan soha nem viselkednek durván vagy haragosan egymással.

Ja, a bevándorlókról: ma megtudtam Jerushától, aki mögöttem ül és Arubáról jött, hogy ott hivatalos nyelv a holland, de van saját nyelvük is, a papiamento, ami egyébként úgy hangzik, mint a spanyol. Ilyen érdekes módon kötődnek Hollandiához, hogy például a holland törvények ott is érvényesek, de vannak emellett saját törvényeik is, meg az iskolarendszert is teljesen átviszik, Hollandiából küldik a vizsgaanyagokat, és a Holland királynő az ő királynőjük is, ugyanakkor parlamentjük saját van. Lehet, hogy gáz, hogy ezeket én nem tudtam, de most mindenesetre érdekes megtudni. :) Most megnéztem a wikipédián, és azt is megtudtam, hogy Aruba már nem a Holland Antillák része, kivált 1986-ban. A Holland Antillákhoz igazából csak öt sziget tartozik, tehát akkor még mindig hiányzik a hetedik... Aki tudja, jelentkezzen. :)