Az első igazi

Hát itt vagyok. Hol is kezdjem... Szóval ma reggel végre magam mögött hagytam ennek a hétvégének a zűrös magyarországi részét, és felvettem egy kiegyensúlyozott, nyugat-európai életformát. :)

Olyan keveset aludtam, hogy sokáig nem is tudtam kiszámolni, hány óra is az, ha fél kettőkor feküdtem le és ötkor keltem. Most, hogy belegondolok, minden csont nélkül ment. A taxis már várt, elsőként csekkoltam be, a túlsúlyt öt perc alatt elintéztem, elsőként szálltam be a gépbe (na jó, a buszba), mire a csomagkiadóhoz értem, szinte jöttek is a bőröndkéim, hamar jött a vonat, Gerard már várt, aztán rögtön jött a villamos, és már itt is voltam. Nagyon büszke vagyok magamra egyébként, mert csak öt kiló túlsúlyom lett (bár nekem lenne csak annyi...), 28 kilóval jöttem ki. Azért a nem gyenge lépcsőkön nem tűnt olyan pehelysúlynak... :) De felhoztam. Kemény vagyok. :)

A lakás szép, kényelmes, és valaki ki is takarított valamelyest. Miután kipróbáltam az összes fotelt és áthelyeztem a tükröt, elindultam ételt vadászni, amit egész gyorsan sikerült találnom a szemközti eetcaféban. Én kis botor lelkesen bólogattam, mikor megkérdezték, hogy kiülök-e, pedig itt 18 fok van. Úgyhogy ebéd végére sikerült úgy átfagynom, hogy vissza kellett mennem a kabátomért. Olyan szülinapom sem volt még eddig, amiben kabátban lettem volna. :) Meg is örökítettem magam, mert olyan fura, hogy ráadásul fekete meg minden... Kéne vennem legalább egy citromsárga kabátot, vagy valami. :) Meg érdemes (?) azt is megnézni, hogy nézek ki három és fél óra alvás után. :)

A másik vicces: szendvicset késsel-villával enni. De hát a hollandok komolyan veszik a szendvicset. :) Ezen a helyen meg biokenyérben adják! Megjelent egyébként három lány a szemközti asztalnál, egyikük sem volt 170 centi alatt. Ráadásul lezseren ledobták a kardigánjukat, és rövidujjúban ücsörögtek, míg nekem már lilult a szám a kis pulóveremben... :) Aztán mondjuk láttam embereket ujjatlanban is, meg szandálban. Ezt nem biztos, hogy meg fogom szokni. :)

Utána felfedeztem a közvetlen környéket (Vondelpark), láttam gólyát, gémet (vagy valami hasonlót), meg olyan szőke kisgyereket, amilyen nincs is. Felmértem a futási útvonalat. :) Egyébként olyan ez a Vondelpark, hogy házak szegélyezik, kilátással a parkra, előtte egy kis csatornával, vadkacsákkal, nádassal, ilyesmi. Elfogadnám. :) A délután lezárásaként elköltöttem egy rakás pénzt az Albert Heijnben (helyi Spar vagy ilyesmi), viszont rengeteg biokaját vettem. :)

Most viszont olyan fáradt vagyok, hogy ihaj. Szerintem kipakolok és elalszom... Azon gondolkodtam, hogy otthon mi a fenét csinálok vasárnap délutánonként, ahelyett, hogy a Városligetben sétálgatnék.